Lehet-e egyáltalán rangadónak nevezni a Sporting-Portót manapság? A Sporting "meneteléséről" már rengeteget írtunk idén, sőt, ha nincs jobb ötletünk, biztos pontnak számítanak saját magunk szórakoztatásában, míg a Porto közel egy éve veretlen a bajnokságban, és BL-ben is rendesen helytálltak ezidáig. Ráadásul a történelmi rivalizálás is inkább Sporting-Benfica vagy Porto-Benfica síkon zajlik (lehet hogy azért, mert a Benficát mindenki utálja?), és a két csapat személyzetében is nagy átjárás volt az elmúlt években, ami szintén ennek mond ellen. A szombati meccs háborút nem hozott, küzdelmet és izgalmakat azonban igen.
Igaz, ha valamelyik oldal kevésbé szereti ezt a sógori viszonyt, az valószínűleg a zöld-fehér lesz, és hát valljuk be, nekem sem esne jól olyan fontos játékosokat látni az ellenfélnél, mint João Moutinho, Izmailov vagy Liédson. Hármuk közül Liédsonra kellene legkevésbé haragudniuk Lisszabonban, ő inkább csak felíratta magát arra a katalógusra, amit bajnoki címnek neveznek, és ami temérdek mennyiségű gólja ellenére egyszer sem adatott meg a cingár brazilnak. Izmailov már érdekesebb kérdés, először a korábbi Sporting edző, Domingos Paciência találta megjegyezni valamelyik TV műsorban, hogy szerinte Izmaillov nem teljes elkötelezettséggel dolgozott korábbi munkaadójánál, és való igaz, hogy láthatóan jót tett az orosznak a portói légkör. Korábbi csapattársa, Derlei (aki szintén mindkét csapatnál megfordult) nem habozott megvédeni az oroszt, a Sporting orvosi stábja szerint viszont Izmailov úgy jelentett többször is sérültet, hogy azt semmilyen orvosi diagnózis nem támasztotta alá.
Moutinho pedig helyi példaképből lett közellenség a Sportingnál, de a mostanra egyértelműen világklasszissá érett. João megúszta a kellemetlen fogadtatást: összeszedett egy apróbb sérülést, így lehet, hogy a Málaga elleni visszavágót is ki kell hagynia. Na, itt volt az a pont, ahol már egyáltalán nem voltam biztos a győzelemben, noha az első félidő többé-kevésbé az elvárásoknak megfelelően alakult: szokásos labdabirtoklási fölénnyel, és legalább 4-5 kisebb-nagyobb Porto lehetőséggel, de a legnagyobb helyzetet mégis a Sporting hagyta ki van Wolswinkel révén, aki már csak Heltonnal állt szemben, de szerencsénkre bravúrosan védett a brazil. Joggal remélhettük, hogy a második félidőben egy majd csak beakad, pláne Jamessel a padon, de erre több okból sem került sor:
1. Moutinho borzasztóan hiányzott, Defour ugyan nem rossz, de mozgatni nem tudja jól a csapatot, míg Lucho mostanában Lipcsei Péter utolsó napjaira emlékeztet, még mindig nagy maestro a pályán, de fizikailag egyre kevesebbet vállal a pályán.
2. Vitor Perreira határozott célja, hogy meghonosítsa a tiki-takát, és mi ezt az esetek nagy többségében szeretjük, de túl sok esetben mondunk le a gyors támadásvezetés kecsegtető lehetőségéről.
3. Részben az előző pontból következik, hogy bár Jackson továbbra is fantasztikus, de nincs második hullám, szombaton Luchóra és Liédsonra jutott ez a feladat, mindkettejükről esett már szó ma.
4. James nincs formában, szörnyű rossz ezt leírni, remélhetőleg csak a sérülése miatti kihagyás okozza.
5. Danilo nem tud beadni, pedig akkora luxus ez egy 13 millió eurós védőtől?
6. A második félidőben Jesualdo Ferreira megtalálta a pálya azon pontjait, ahol a Porto veszélyes tudott lenni, így egyedül Atsu tudott a bal szélen életet lehelni a támadásokba, nem sok sikerrel. És bár Rojónak sikerült másodszorra is kiállítani magát ellenünk, bizarr módon a Sporting volt veszélyesebb a továbbiakban, és a végén ismét Helton mentett meg minket, a tizenhatoson kívül lábbal szerelte van Wolswinkelt, bár Heltontól nem lepődünk meg semmin.
Sajnos vasárnap este a Benfica elfogadta a születésnapi ajándékot, és ugyan alapdíjas szolgáltatással, de legyűrte a derekasan hajtó Beira-Mart, így elképesztő módon 16 forduló után ismét nincs holtverseny a bajnokságban! Innentől kezdve nincs más választása a Portónak, mint bekapcsolni a Super Pursuit Mode gombot, győzni kétszer Madeirán és legyűrni otthon a Bragát, ha ez sikerült, a Benfica otthoni elkapása tényleg csak a desszert lesz. Én benne vagyok!
Azok után, hogy a két B csapat helyi rangadóján kölcsönösen lebontották a Guimarães-i stadiont, mindkét minhói csapat megnyerte hétfői mérkőzését. Meg is jegyezhetnénk viccesen, hogy az Académica és az Olhanense is értett a szép szóból, és nem álltak a Braga és a Guimarães útjába. A bragaiak idénye viszont komoly bajba kerülhet, a válogatott támadó, Éder után a télen szerződtetett Vincent Sasso sem játszik már többet az idei szezonban. Továbbá a Paços újabb akadályt lépett át, jelesül a Setúbalt verte otthon 2-0-ra. A Rio Ave viszont az Estoril elleni vereségével véglegesen leszakadt a versenyben, így legalább hátrafelé nem kell nézelődni Bragában.
