A mai napig nem létezik annál nagyobb közhely a meccsek előtti nyilatkozatokban, minthogy nincs könnyű ellenfél. Annyira unom már, nem is olyan régen még minden egyes felvezetőcikket elolvastam különböző oldalakon, manapság már szinte alig, úgyis tudom, mi vár rám. Eközben az F csoport eddigi eseményei mit tükröznek? Könnyű ellenfél nem létezik.

A mai napig nem létezik annál nagyobb közhely a meccsek előtti nyilatkozatokban, minthogy nincs könnyű ellenfél. Annyira unom már, nem is olyan régen még minden egyes felvezetőcikket elolvastam különböző oldalakon, manapság már szinte alig, úgyis tudom, mi vár rám. Eközben az F csoport eddigi eseményei mit tükröznek? Könnyű ellenfél nem létezik.

Nagyjából egy éve könnyelműen megállapítottuk, hogy ez a hatos semmi másról nem fog szólni, mint Oroszország és Portugália harcáról az első helyért úgy, hogy oda-vissza vernek mindenkit, a maradék négy válogatott pedig besöpri az alamizsnát. Nagyon máshogy alakult, és ezt ki kell emelni akkor is, ha a lényegi kérdésekről továbbra is ez a két csapat hivatott dönteni. A többiek is megérdemlik azonban, hogy szóljunk róluk néhány szót:

- Itt van mindjárt Izrael, akiket joggal vártunk a dobogó legalsó fokára, csak kiderült, hogy nem érik be ennyivel, és matematikailag akár még a csoportot is behúzhatják. Nem fogják, óriási szívás a sorsolásuk, utaznak még Portugáliába és Oroszországba is, de legalább úgy léptek be a finisbe, hogy papíron még bármi lehet, ez egy top 10-es és egy top 10-be vágyó válogatott mellett szinte sikersztori.

- Azerbajdzsán talán a legkellemetlenebb ellenfél mindenki közül. Berti Vogts rájött, mihez kell nyúlni, összerakott egy olyan fegyelmezetten bekkelő brigádot mint Capello, hogy csupán vérhugyozás árán verhetőek. A portugálok ellen kétszer is több, mint egy órán keresztül tartották magukat, az oroszok Moszkvában(!) a 87. percben tudták bepréselni a győztes góljukat.

- Itt van Luxemburg, akik szegények tényleg nagyon gyengécskék, de ugye a kivétel erősíti a szabályt.

És a végére maradt Észak-Írország, akik először keresztbe tettek, majd visszahozták a versenybe portugáljainkat. Hülyét kaptam azon a portói meccsen, ahol egyszer elszaladtak a lazsáló Bruno Alvesék között, beverték, majd 70 percig ki sem jöttek a térfelükről, nagy nehezen Postiga egy pontot megmentett, miután a 80. percben bekotort egy beadást. Aztán most augusztusban kellemesen megleptek, legyőzték Oroszországot Belfastban, amivel újra teljesen nyílt lett a csoportgyőzelemért zajló küzdelem. Megjegyzem halkan, Capello munkája annyira beért, hogy a kaput sem találták el 90 perc alatt. Pedig pár éve még hogy szerettem nézni az oroszok meccseit...

Portugál szempontból a lényeg: Észak-Írország pontot rabolt a portugáliai meccsről, majd legyőzte a szbornaját. Nagyon nehéz lesz Belfastban, az oroszok ellen kiderült, hogy otthon merészek, fontos lenne korán gólt szerezni, és letörni a szarvukat végre, mielőtt nagyon belelkesülnek.

Sérültek vannak, voltak, lesznek, de ezt a meccset húzni kell, nincs mese. A selejtezők ezen szakaszában már kezdett összeállni a játék az elmúlt sorozatokban, ez most sincs másként, és nagyon is szükség van rá, mert mint ahogy a címben említettem, több botlás nem fér bele. Három meccs, kilenc pont, aztán kiderül, mire lesz elegendő. Oroszország lépéselőnyben van, de utazik még Azerbajdzsánba, ők is játszanak még Benayunékkal, rajtuk a nyomás, izguljanak ők!

Kezdés 20:45-kor, streamek a szokásos helyeken!