Vasárnap este befejeződött a portugál bajnokság, ahol a Porto tett pontot az utolsó fordulókra felpörgött küzdelem végére. A sárkányok zsinórban másodszor szereztek bajnoki címet úgy, hogy néha már maguk sem hittek a sikerben, ezzel együtt zsinórban harmadik, összességében történetük 27. bajnoki sikerét aratták. Amíg Portóban a sör, addig Lisszabonban a könnyek folytak, az élvonaltól pedig a Moreirense és a Beira-Mar búcsúzott el.

Sok szempontból úgy tűnt, hogy az utolsó forduló csak egy púp volt a csapatok hátán, hiszen a múlt heti Porto-Benfica önmagában tartalmazott egy akkora csattanót, amihez már nem igazán lehetett hozzá tenni, persze néhány Benficista bizonyára reménykedett valamilyen dupla csavarban a zárás előtt, de az Európa Liga-döntős sokk után a maradék kedvük is elment a reménykedéstől, így előfordulhatott az, hogy egy potenciális bajnokavatásra is mindössze 35 ezer ember látogatott ki a Luzba. Igaz, ez a száma még mindig felülmúlja a Pacos Ferreirában megjelentek számát, igaz, ezt erősen korlátozta az Estadio Mata Real 5255 fős befogadóképessége is, ahol kellemes ünnepi hangulat fogadta a Portót. A hazaiak a történelmükben példátlanul jól sikerült, BL indulással megkoronázott szezont ünnepelték, így a portóiak szinte a fieszta biztos tudatával érkeztek, így az első percek nagyjából úgy folydogáltak, mint ahogy a pisi szokott egy tetszőleges kiválasztott budapesti aluljáró betonfelületein.

A langyos percek után egy pillanatra kizökkent egy pillanatra a mérkőzés, de a James ellen elkövetett szabálytalanságért járó büntető+piroslap kombó végképp elintézte,hogy komoly izgalmak nélkül teljen le a mérkőzés hátralevő ideje. A félidőre aztán hátrányba került a Benfica, így addigra már egy esetleges fordulat lehetősége is lőtávolon kívülre került, és mire sikerült a Luzban megfordítaniuk az állást, addigra Jackson berúgta a második portói gólt Cassiónak, így nem maradt más, mint néhány teljesen értelmetlen perc a lefújásig, hogy aztán elkezdődjön a BULI.

És mivel a népsporton olyan erős médiafölénye van a Benficának, hogy hozunk gyorsan hét megdönthetetlen érvet amellett, miért kellett ezt a bajnokságot a Portónak megnyernie, mielőtt mindenkinek telibeszélnék hülyeségekkel a fejét Gomes88ék:

Először is kezdjük a legfontosabbal, a Porto 30 meccsen 24 győzelmet aratott és 6-szor játszott döntetlent, és veretlenül a legtöbb pontot szerezte a bajnokságban. Hogyha Vitor Pereira elmúlt két évi mérlegét nézzük, az sem sokkal gyengébb: 60 mérkőzésen mindössze egyszer szenvedett vereséget a csapat, azt is Gil Vicentétől sikerült összeszedni. Miért nem győzött egyszer sem ellenünk a Benfica? És hogy ha hozzáadjuk, hogy Vitor Perreira tagja volt André Villas-Boas stábjának is, még nagyobb a döbbenet: 3 év alatt lejátszott 90 forduló alatt mindössze EGY, az az EGY nyomorult vereség! És a vicc a dologban, hogy reális az a forgatókönyv, amely Pereira nélkül képzeli el a jövőt, de most ne menjünk messzire.

Kettő: a fáradtság. Ugyanakkor figyelmeztetnék arra, hogy a Benficának is azért jutott sokáig az Európa Ligában, mert a BL-ben sikerült kiesnie egy nem túl erős csoportban. Oké, a Celticet tekinthetjük meglepetéscsapatnak, de halkan megjegyzem, a Porto első csapatként harcolta ki a továbbjutást már 4 forduló után, hogy aztán a sokak által lesajnált Malaga, amely a mindenki által joggal csodált Dortmund ellen a 180. percig továbbjutásra állt, egy nagyon szerencsétlen időszak végén pottyantsa ki csapatunkat. És ha a Celticet meglepetéscsapatnak tekintjük, akkor a Malaga szekerét minden oldalról angyalok húzták az idei sorozatban.

Amíg a Benfica tavasszal több meccset játszott, addig viszont a Porto sokkal kevesebb opcióval húzta ki a szezont, a két brazil szélső hátvéd például végigcsinálta az Olimpiai felkészülést, majd a tornát, hogy utána csere nélkül csinálja végig a teljes szezont. A játékot alapvetően két ember csinálta Portóban, ha James vagy Moutinho hiányzott, egyből jött is a baj, míg a Benfica azt is megengedhette magának, hogy a téli szünetben elpasszolja Nolitót és Bruno Cesart. Vagy mégsem?

Ettől függetlenül a Benfica tavaszi menetéles tényleg imponáló volt, bár ha nem tévedek, az EL első két körét szépen lealibizve élték túl Jesusék, de én ettől függetlenül nagyon büszke vagyok a Portóra, mely 4 pontos hátrányban is képes volt megszenvedni az esélyért, hogy kvázi bajnoki döntőt játszhasson, hogy ott aztán az elmúlt évek legemlékezetesebb pillanatát éljék át.

Három: A Classico. Valahol természetes, hogy ahol két csapat ennyire átgázol a mezőnyön, ott az ügyet egymás között kell elintézni, és bár hihetetlenül kicsi valószínűsége volt a Portói győzelemhez, pont ez volt az igazi drámája a bajnokságnak. Aki látta Jorge Jesust térdre rogyni, vagy a portói oldalt megőrülni, pontos tudja, mire gondolok. Nem mondom, hogy nem alakulhatott volna másképp, de tiszteljük ennyire a sorsot, aki megajándékozott minket egy ilyen felejthetetlen pillanattal.

Négy: Kelvin. Hihetetlen, hogy ez a röhejes frizurájú, 19 éves, egyébként felettébb tehetséges, ámde többnyire mellőzött srác kétszer is olyan helyzetben mentette meg a csapatot, amikor már minden rutinos húzóemberünk feladta a vizsgát. A mindent eldöntő gól pedig számunkra nagyjából azzal egyenértékű, amit Zidane rúgott még a Leverkusennek vagy 11 éve.

Öt: Jackson Martinez. Ha valamiben egyértelműen alulmaradt a versenyben a Porto, akkor az a támadójáték, mégis, Jackson Martinez alakította a legnagyobbat idén a csatárok közül. A Porto az elmúlt két évben komoly potenciált vesztett a támadó harmadban, melyet mezőnyfölénnyel és labdabirtoklással igyekezett kompenzálni, ám sokszor hiányoztak a lendületes, egyéni játékot felvállaló szélsők a csapatból, a gólokat többnyire a belső középpályások, Moutinho, Lucho és James készítették elő. Ez a játék idővel kiismerhetővé vált, ami miatt mégis eredményes maradt, az Jackson fantasztikus teljesítménye a kapu előtt. Jackson minden szempontból tökéletes közönség kedvenc: játéka látványos, ugyanakkor rengeteget dolgozik, és mindezt eredménnyel tette, és 26 góljával simán lett gólkirály.

Hat: a legjobb védelem. Az előző pontból következik, hogy a sok labdatartás kevesebb teret enged az ellenfélnek kibontakozásra, de ettől függetlenül is a Portóé volt a legjobban szervezett védelem idén. Otamendi abszolutista uralkodók szintjére emelkedett, Mangala brutális felépítése képzettséggel is párosult, a két szélen pedig Alex Sandro és Danilo általában megbízhatóan, többször kiemelkedően játszott, míg a védelem előtt Fernando végezte az évek során megszokott tökéletes szűrőmunkáját. A két belső védőnk ráadásul rengeteg veszélyt okozott a pontrúgásoknál is, Mangala például 4 gólig jutott.

Hét: Liédson. Ha valaki, hát ő megérdemelt már egy bajnoki trófeát annyi szerencsétlen Sportingos év után, és bár neki személyesen nem sok érdeme van az egészben, sőt maga is lenyilatkozta, hogy a trófea ellenére is csalódott a mellőzöttség miatt. Ezek után nem sorsszerű, hogy Kelvin gólja előtt ő adta a gólpasszt? De még mennyire.

+1) Ahogy a Benfica TV kommentátora a mindent eldöntő gólnál először meglepődik, majd két percig némán néz maga elé, az egészen zseniális jelenet. (1:10-től)

Ha volt csapat, amelyik tényleg szívesen megúszta volna az utolsó forduló nélkül, az a Moreirense, amely a Benfica elleni vereségének és az Olhanense bizonyára izzasztó 0-0-jának köszönhetően búcsúzott az élvonaltól a Beria-Marral egyetemben. Bár az utolsó meccsén szimpatikusan küzdöttek, talán őket sajnáljuk legkevésbé, hiszen nem sok nyomot hagytak bennünk, egyedül Ghilas az, akivel várhatóan találkozni fogunk a közeljövőben is. Egyébként neki a bátyja (vagy névrokona, honfitársa és rá nagyon hasonlító) másik Ghilas is szerepelt már ligában, nem is rosszul, így az ő pályafutását mindenképpen figyelemmel követjük majd a jövőben. A Beira-Marnál pedig nem tudott csodát tenni Costinha, így a Sportingnál sportigazgatóként csúnyás megbukó ex-portói játékost továbbra is elkerülik a sikerek, mint menedzsert.

Az várható, hogy a nyáron nagy jövés-menés esz több csapatnál is, Leandro Jardim sportingos kinevezéséről már tudunk, úgyhogy lesz témánk a nyáron is.

Zárásként pedig a bajnokság végeredménye, köszönjük olvasóinknak az egész éves figyelmet, a Digisportnak pedig a rendszeres bajnoki közvetítéseket.