Nem állítom, hogy pontosan azt kaptuk az arcunkba, amire számítottunk, de bebizonyosodott számunkra az, hogy ha Capello hátrányba fog kerülni, akkor az onnantól a mi meccsünk lesz. Így is történt, de mégsem lehetünk teljesen elégedettek - ennek a miértjét alább fejtem ki bővebben.
Kezdjük a sort portugáljainkkal, azon belül is az alapfelállással, ami két helyen tért el a megszokottól. Pepe helyén Neto kezdett, akinek ez volt a második válogatottsága a felnőtt csapatban (az Ecuador elleni barátságos meccsen debütált februárban). Róla bevallom, hogy nem sokat tudok, mert sem olasz, sem pedig orosz bajnokikat nem nézek, viszont ha a Zenit télen kifizetett érte 6,5 millió eurót annak a Sienának, ahol csak fél évet töltött el, akkor biztos van valami a srácban. Nos, tegnap este megmutatta, hogy egész jó kis hátvéd ő, de kulcsfontossága lehetett bizonyára annak is, hogy ez az orosz válogatott tele van Zenit játékosokkal, akiket elvileg ismernie kéne - feltéve, ha nem társult mindjárt az elején a Hulk-Witsel-Bruno Alves féle, portugálul beszélő klikkhez. Bruno Alves ugyan a minap eligazolt a nagy költekezésekbe kezdő Fenerbahcéhoz, de az oroszokat ő is jól ismeri, így a védőpárosunkat nem kellett volna, hogy nagy meglepetés érje - nem is nagyon érte, viszont Brunót többször is lefutották a ruszkik, amiből akár baj is lehetett volna, ha a csatárukat nem úgy hívják, hogy Kerzhakov.
A másik meglepi Vierinha volt Nani helyén. A srác végigjárta már a korosztályos válogatottakat és csakúgy mint Netónak, neki is ez volt a második válogatottsága a felnőttek között (ő Izrael ellen debütált márciusban). Hogy elég jó-e, az még erősen kérdéses. Ne feledjük, hogy nem ifjú tehetségről van szó, hiszen már 27 éves és bár láttunk tőle pár jó megmozdulást, a válogatottba csak azért került be, mert volt egy közepesen jó éve a Wolfsburgnál, a válogatott kispadja pedig rövid, így elég volt most ez is.
A meccs szerencsére úgy kezdődött, ahogy vártuk. Ronciék lerohanták az ellenfelet, ennek pedig elég korán meglett a gyümölcse. Egy tizenhatoshoz közeli rögzített helyzetből Veloso tökéletesen kanyarította be a labdát, amit az oroszok benéztek, Postiga pedig bele tudott pöccinteni egyet, hogy aztán a labda a kapufáról pattanjon be Akinfeev nagy bánatára.
Na ki ér oda elsőnek?
Egy gyors gól után joggal várja el az ember, hogy csapata megszórja majd az aktuális ellenfelet, és még ha nem is vizionáltam 7-1-et, azért egy-két gólra még felkészítettem magam. Nos, utóbb kiderült, hogy felesleges volt a nagy optimizmus, mert a támadójáték innentől döcögni kezdett. Látszott, hogy a csapat továbbra is támadni akar, csak éppen sehogyan sem sikerült okos akciókat felépíteni. A széleken a támadójáték mind Coentrao, mind Joao Pereira esetében kiszámítható volt, Kombarovék pedig többnyire le is fülelték ezeket. Ronaldo persze tudott színt vinni az akciókba, csak az volt a baj, hogy a rengeteg helyzetéből egyet sem tudott gólra váltani, pedig nagyon szomjazott rá, ezt látni lehetett.
Ez nem jött össze
De mit csinált Capello? Egyrészt nagyon nem volt szerencséje, mert már az első fél órában le kellett cserélnie két kulcsemberét (Faizulin és Anyukov is megsérült), akiket minőségi pótlás hiányában két tapasztalatlanabb játékos váltott, s ugyancsak a korai cserék végett végigpadozta a meccset Dzagoev, a jelenlegi orosz foci legnagyobb tehetsége. A védekezésre és az eredmény tartására kiválóan alkalmas taktika ezután is bejött az oroszoknak, hisz sikerült megtartaniuk az 1-0-ás eredményt. Nekik ez aligha könyvelhető el sikerként, viszont az is igaz, hogy nem ezt a meccset kellett megnyerniük, a többi mérkőzésen pedig ezidáig kifogástalan volt a mérlegük.
Mi viszont a három pont megszerzése ellenére is húzzuk a szánkat és őszintén szólva nem tudom, hogy Capello játékfilozófiáját gyalázzam, amivel ismét megölte a meccset, vagy Ronaldóékat szidjam, hogy miért nem tudtak kulcshelyzetekben jó döntéseket hozni. Valószínűleg az utóbbi lesz.
Na és persze azt sem szabad elfelejteni, hogy számos elbaltázott helyzetünk után láthattunk egy-két veszélyes kontrát az oroszoktól. Épp ezért volt kevés az egygólos előny, hiszen ha Shirokovék találnak egy gólt, akkor keresztet is vethettünk volna az egyébként is távol lévő csoportelsőségre.
Szerencsére nem így lett és noha láthattunk egy közepesen szar meccset, legalább az eredménynek örülhetünk egy kicsit, na meg annak is, hogy végre valaki elverte az eddig még gólt sem kapó oroszokat.
