„Attól függetlenül, hogy milyen pályát választunk, ha felfedezzük, hogy minden legyőzött akadály voltaképpen egy következő akadályra készít fel, azon az úton haladunk, amely a sikerhez vezet” – mondotta egykoron Ben Carson, a híres amerikai idegsebész. Bragában valószínűleg pontosan átérzik e szavak jelentőségét. Az észak-portugáliai város lakói büszkék lehetnek focistáikra, akik végre valamilyen arannyal a nyakukban térhettek haza. Igaz, hogy a Ligakupa nem a világ legbecsesebb trófeája, de könnyen lehet, hogy ez fogja elindítani őket a még nagyobb sikerek felé vezető úton.
Szombat este Coimbrában a csapatkapitány Alan tizenegyesgóljával a Sporting Braga 1:0-ra legyőzte az FC Portót, így az Arzenalisták első ízben lettek Ligakupa-győztesek, egyben első alkalommal nyertek komolyabb trófeát az 1966-os kupagyőzelmük óta. A nyers hír ennyi, de azt hiszem, balgaság lenne most a mérkőzés ízekre boncolgatásával foglalkozni – egyébként megjegyzem, nem volt rossz meccs, ráadásul a luzitán szervezők olyan körítést adtak neki, mintha legalábbis BL-döntőt néztem volna. Képekért ide kattintsatok, hajtás után pedig folytatom.
José Peseiro, a Braga mestere: „Büszke vagyok a csapatra, a játékosokra, a klubra, a szurkolókra, a városra. Ez egy nagyon megérdemelt győzelem volt, több góllal is verhettünk volna egy különösen erős ellenfelet. Az elejétől fogva ez volt a célunk, esedékes volt ez a trófea.”
Peseirónak teljesen igaza van. Sokszor utaltunk ezen a blogon is arra, hogy milyen remek szakmai munka folyik most már nagyjából egy évtizede a Bragánál, és hogy a legmodernebb időkben nem véletlenül lettek a portugál foci negyedik nagyjává. Igaz, a Boavistáért szorítók (így jómagam), illetve a Belenenses szurkolói szeretik megkérdőjelezni, hogy ki is a negyedik legjobb...
Nem költekeznek túl, viszont megkérik a játékosaik árát, okosan igazolnak és mindig megtalálják a megfelelő szakembert a kispadra, aki többnyire ki tudja hozni a csapatból azt, ami benne van. A Leiriától és a Boavistától eltérően még az új stadion felhúzásába sem rokkant bele a klub. Mi több, ezt a stadiont, az egyedülálló környezetben fekvő Estádio AXA-t általában meg is töltik a szurkolók. Mégis hiába loholtak ott közvetlenül a nagyok mögött, sőt, olykor előttük, a nagy sikerről mindig lecsúsztak. Eddig. Egy profin felépített klub eljutott az első mérföldkőhöz. Ezen túl már bajnoki címekben számolnak...
Én amúgy meg vagyok lepődve, hogy nem találkoztam még kis hazánkban Braga-drukkerrel, pedig itt aztán tényleg mindenféle divatdrukker csodabogár él. Hihetetlen, hogy miközben botlottam már például – és most kéretik nem megsértődni, nem bántásból írom, de – a Blackburnért, a Pescaraért, a Hoffenheimért, a Wisla Krakkóért vagy épp a Rosenborgért rajongó emberekbe, addig a Braga valahogy mindenkinek a látóköréből kiesett, megmaradt amolyan "ja, ismerem őket, nem rosszak, de semmi több" jellegű csapatnak. Na, ebben kell még felnőniük a nagy hármashoz, a Portugálián kívüli népszerűségben. Ha egyszer az is meglesz, onnan vélhetően nem lesz visszaút a középszerűségbe.
