Azt hiszem én voltam az egyetlen forradalmár a városban, aki képes volt izgulni a tegnapi Porto-Malaga Bajnokok Ligája nyolcaddöntőn, ugyanis reálisan nézve a két csapat találkozójáról készült felvételt nyugodtan lehetne mellékhatások nélküli altatóként is mellékelni - nekem is csak azért sikerült az éberségemet fenntartani, mert épp a meccs előtt aludtam három órát, legyen ennyi elég rólam.

Ha a tegnapi pocsékra sikerült előadásért Don Corleone mindenképpen felelőst szeretne keresni, akkor embereinek egyértelműen valahol Manuel Pellegrini lakása környékén kellene kopogtatni. Ez az egyesek szerint hihetetlenül jó munkát végző tréner az első dél-Amerikai tréner Hector Cúper óta, aki az öreg kontinensen is képes számottevő eredményeket elérni - úgy tűnik, ezt dél-amerikai embernek csak kurva unalmas taktikus futballal sikerülhet. Mert hogy mi, Vitor Perreira fiai csak a szokásos játékunkat vettük elő, az önmagában is masszív Lucho-Fernando-Moutinho hármas mellé fellépett a két brazil szélsőhátvéd, Danilo és Alex Sandro, továbbá az egyre inkább belejövő Izmailov is hátrébb lépett, így a szokásos, nyomasztó Porto fölény alakult ki a pálya közepén a legjobb támadás a labdabirtoklás jelszóval - aki látta a Benfica-Portót, pontosan tudja, miről beszélek.

Pellegrini nem kívánta felvenni ezzel a középpályával a versenyt, helyette egy kettős védőfalat húzott a kapu elé, és mivel a Porto is inkább a megfontolt támadásvezetés híve, így csak ritkán érkezett friss szellő a mérkőzésbe, az első 45 perc néhány távoli, kaput elkerülő lökettel és egy veszélyes szöglettel szummázható is. A második félidő kezdetén intenzívebbre vettük a figurát, Izmailov robbant be veszélyes egy beadásra, míg az 56. percben megtört a jég: Alex Sandro szerzett labdát a félpályánál, majd némi vezetés után középre adott, az apró lesről induló Moutinho pedig megszerezte a találkozó egyetlen gólját. Joggal reménykedhettünk abban, hogy a kapott gól miatt esetleg annyira megijed a Malaga a focizás kényszerétől, hogy nyomban beszedi a másodikat, ráadásul egyből jött csereként Atsu és James Rodriguez és vele a gondolat: hoppá, a legjobb támadónk nélkül játszunk már egy hónapja, és ez eddig fel se tűnt! Hátha lesz most valami! Természetesen nem változott semmi, a Malaga ugyanazt a szégyentelen semmit folytatta, amit elkezdett, összesen egy, azaz egy nyomorult kísérlettel, ezek után Pellegrini képes volt a lesgól miatt panaszkodni, hát ez az a pont, amikor a pofám már tényleg leszakad.

De mi nem panaszkodunk, ugyanis tovább fogunk jutni. Mert hiába minden ígéret a spanyolok részéről, a visszavágón is mi fogunk irányítani, és azt is megígérem, hogy gólt is fogunk rúgni e felől senkinek ne legyen kétsége. A védelmünk pedig nem egyszer megmutatta, hogy Európa-szintű, úgyhogy minden adott, hogy a visszavágón is pont ennyire idegeskedjünk. Szívből remélem, egy öngóllal fognak kiesni ezek a szerencsétlenek.