Nézzük csupán a tényeket! Portugália 4 pontot szerzett Izrael és Azerbajdzsán ellen a két legutóbbi idegenbeli selejtezőn. Ezzel két dolog vált szinte biztossá a hátralévő menetrend ismeretében: Oroszország meg fogja nyerni az F csoportot, Portugália pedig ismételten pótselejtezni kényszerül majd.

Nézzük csupán a tényeket! Portugália 4 pontot szerzett Izrael és Azerbajdzsán ellen a két legutóbbi idegenbeli selejtezőn. Ezzel két dolog vált szinte biztossá a hátralévő menetrend ismeretében: Oroszország meg fogja nyerni az F csoportot, Portugália pedig ismételten pótselejtezni kényszerül majd.

Első állomásunk Izrael, ahol sikerült az elmúlt évek legbotrányosabb teljesítményével jelentkezni, és amiről 5 nap múltán sem lehet visszafogottan nyilatkozni, épp ezért nem is teszek így az elkövetkezendőkben. Én az a fajta portugálszurkoló vagyok, aki kivette a péntek délutánt, ha már úgyis volt fél napom lógóban - amúgyis megtettem volna-, hogy hazaérve streameket hajkurásszak, mert Magyarország még mindig nem az a hely, ahol Cristiano Ronaldóval műsorra lehet tűzni egy válogatott meccset, úgy látszik, itt még mindig fontosabbak az örökké lúzer angolok, vagy a rendkívül kiegyensúlyozott német-kazah párosítás. Ezt csak azért jegyzem meg, mert Ázsiából kurvára akadozott a rendszer, és még az is felkúrt, hogy gólokról maradtam le emiatt.

Viszont nem Bruno Alves fejeséről, ami már a második percben a hazai kapuban kötött ki, én pedig naivan konstatáltam, hogy jó kezdést jó folytatást követ majd, sima meccs lesz, hozhatom a pisztáciát. Hát, benéztem. Hamar beindult az alibi labdatartás portugál részről, aztán mire kezdett olyan feelingem lenni, hogy egy megyei tiki-taka álmosít, egy labdavesztés után először átjött Izrael a félpályán és már jöhetett is a portugál középkezdés. Történt mindez a 24. percben. Persze meglepett volna, ha Portugália felpörög, de azért nem sokkal ezután Postigának sikerült összehozni egy üres kapu-kapufa kombót, olyat, amilyenért a járásban is büntetőkör jár. Aztán a 40. percben másodszor is áttévedtek a portugál térfélre, természetesen ismét gólt szerezve a támadás végén. Coentrao emelt be balról középre egy labdát, Moutinho és Veloso egyszerre ment érte buzisan, az egy szem izraeli elhozta, Pepe és Bruno Alves nem tudom hol volt, mindenesetre a kiugratás után a jó nevű Ben Basat egész nyugodtan, Joao Pereira kíséretében bebaszta a rövidbe, már 2-1 oda. A félidő végére tehát látszott, megint baj van, és akkor a lehető legszolidabb megfogalmazást választottam.

Cé arcán ott van minden. Az izraeli nem vágom, mit fintorog

A folytatásra változott valami? Nehogy azt higgyétek. Talán egy nagyon kicsivel próbált feljebb kapcsolni a csapat, de azért Izrael nem San Marino. Mindenki szenvedett, helyzetecskék csak véletlenül alakultak ki, vagy még úgysem. Az idő telt, Bruno Alves pedig egy sima labdakihozatalt oldal vonal melletti dekázásra, majd izraeli szögletre cserélt, amiből természetesen jött az újabb hazai gól, a 70. percben már 3-1 állt az eredményjelzőn, én pedig már nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, mert ez tényleg kabaré volt felsőfokon. Szopás van az eddigi eredmények miatt, és tovább szórakozik gyakorlatilag mindenki, erre tényleg nincsenek szavak. Két perc múlva Ronaldo megrázta magát egy ritmusváltás erejéig, centerezését pedig az üresen hagyott Postiga már nem hibázta el, ezzel nagyjából 20 perccel a vége előtt 3-2-re módosult az eredmény. A futball ilyen egyszerű játék, amúgy. Ezután sikerült ismét beszorítani a hazaiakat, de mozgás nélkül továbbra is nehéz helyzeteket teremteni, nem is nagyon jött össze, a beívelések pedig nagyon esetlegesek voltak. Így volt ez a 93. percben is, amikor Hugo Almeidának sikerült a keresztlécre csúsztatni, majd a lepattanót kivágni igyekvő hazai bekk telibe rúgta Coentraót, akiról a kapuba pattant a labda, 3-3 a vége. Most mit csináljak? Örüljek annak, hogy Portugália nem csinált semmit, de így sem tud kikapni, vagy anyázzak ezerrel?

Második helyszínünk Azerbajdzsán. Az Izraelben történtek fényében elég egyértelmű volt, hogy vagy sikerül végre megverni egy jóval gyengébb kvalitású csapatot, vagy már a pótselejtező-projekt is kicsúszik a közvetlen irányítás alól. És hihetetlen dolog történt. Komolyan vettük. Az elejétől egészen addig, ameddig nem dőlt el biztosan a mérkőzés. Nem kellett Ronaldo vagy Nani, rövid passzos gyors futball kellett, és a nyári Eb, valamint az oroszországi selejtező óta először láttam ilyet a portugáloktól. Az azerieket minden dicséret megillet, amit Berti Vogts kihozhat ebből a válogatottból, megtette. Masszív, fegyelmezett védekezés, küzdeni akarás jellemezte őket az egész mérkőzésen, utólag maximálisan értem, hogy Oroszország miért nem tudott 85 percen keresztül gólt szerezni ellenük Moszkvában. Bakuban sem lesz könnyű dolguk, annyi biztos. Viszont minőség hiányában támadójátékról nem beszélhetünk, amit jól mutat a 0 kapura lövési kísérlet. Pedig ez a portugál védelem manapság...

Az első 45 perc hozott Bruno Alves kapufát egy szabadrúgás után, Helder Postiga kétszer hagyta ki az abszolút kihagyhatatlant - a spanyol bajnokság mérhetetlen kritikája, hogy ez a játékos már 10 gólos a szezonban -, és Veloso centikkel tekert mellé szintén egy pontrúgás után. Hirtelen ennyi jut eszembe, de optimális esetben a szünetig is lehetett volna 2-3 gól a két csapat között.

És amikor már elkezdtem kicsit izgulni, hogy mi lesz, ha véletlenül nem sikerül feltörni az azeri reteszt, akkor jött Aliyev, aki 5 percen belül kétszer ugrott fel Pepével fejelni, mindkétszer könyökkel indítva. Láttam, a népstadion kommentrengetegében sokan aggódtak a portugálokért, a kiállítást is betudták némi bírói segítségnek. Nos, a kiállítás egyértelműen jogos volt, amúgy Portugália köszöni, jól van, így selejtez, mert így szereti. Azért nem mindennap lát olyan meccset az ember, ahol Pepéről állítanak ki, maradjunk annyiban. 10 emberrel hamar elfáradtak a lelkes hazaiak, és szerencsére sikerült viszonylag gyorsan gólelőnnyel társítani az emberfórt. Moutinho szögletére Bruno Alves érkezett, és tudjuk, ő mindig mindenkinél magasabbra ugrik, most sem tudták tartani vele a lépést, 0-1. Innentől kezdve csak annyi volt a kérdés, hogy mennyi lesz a vége, különösebb megerőltetés nélkül jöttek a helyzetek, ziccerek. Végül egy Coentrao centerezést a csereember, Hugo Almeida váltott gólra, 0-2. A 93. percben Joao Pereira a kapu torkából bombázta mellé a meccs talán legnagyobb lehetőségét, szerencsére tétje akkor már nem volt a dolognak. Külön kiemelném az először kezdő wolfsburgi szélsőt, Vieirinhát, aki nagyon faszányosan kevergetett a jobb oldalon mindvégig. Nem bánnám, ha az ő példájára ezek után nem lennének bérelt helyek, de ez úgyis hiú ábránd csupán.

Összességében: az izraeli meccs után azt mondtam, jónéhány játékost elzavarnék, de csak Bento után. Viszont a pótvizsga remekül sikerült, és megelőlegezem a bizalmat a következő két mérkőzésig. A hátralevő négy meccsből háromra Portugáliában kerül sor, csupán egy északír utazás maradt ezeken kívül. Tegnap Izrael nyerni tudott Belfastban, és jobb gólkülönbségének következtében még mindig ők állnak a második helyen. Igen, de ők még Oroszországba, valamint Portugáliába is utaznak, ezért az merész kijelentés lenne, hogy bármi esélyük van a pótselejtezőre. A portugálok fogadják majd Oroszországot, Izraelt és Luxemburgot, ebben a sorrendben, az orosz meccs után, szeptemberben jön az egyetlen idegenbeli fellépés. Semmi okom nincs nem 12 pontot várni a hátralevő találkozókon. Az oroszok ellen nem kell majd különösebben spanolni a csapatot, a többiek ellen pedig bőven elég a tegnap nyújtott teljesítmény. Mire lesz elég? Capellóéknak kétszer kellene pontokat veszítenünk amellett, hogy kikapnak a Luzban. Jól bekkel Azerbajdzsán, Izrael és Észak-Írország is képes lehet meglepetést okozni, de a realitás abszolút a csoport második helye.