Egy kis kirándulásra invitálom a kedves olvasót Portugália határain túlra, de mégis nyelvterületen belülre, ha úgy tetszik, az egykori gyarmatbirodalom két afrikai ékkövére. No, meg Dél-Afrikába. A szerdai nappal lezáródott az Afrikai Nemzetek Kupájának csoportköre, és mivel két luzofón állam is képviselte (illetve az egyik továbbra is képviseli) magát a viadalon, megannyi portugál bajnokságból ismerős arccal a keretében, ezért úgy döntöttünk, hogy érdemes áttekintenünk szereplésüket a fekete kontinens legrangosabb tornáján. Fókuszban Angola és a Zöld-foki-szigetek.
Egy kis kirándulásra invitálom a kedves olvasót Portugália határain túlra, de mégis nyelvterületen belülre, ha úgy tetszik, az egykori gyarmatbirodalom két afrikai ékkövére. No, meg Dél-Afrikába. A szerdai nappal lezáródott az Afrikai Nemzetek Kupájának csoportköre, és mivel két luzofón állam is képviselte (illetve az egyik továbbra is képviseli) magát a viadalon, megannyi portugál bajnokságból ismerős arccal a keretében, ezért úgy döntöttünk, hogy érdemes áttekintenünk szereplésüket a fekete kontinens legrangosabb tornáján. Fókuszban Angola és a Zöld-foki-szigetek.
A két válogatott közül a legtöbb futballbarát számára inkább az angolai lehet ismertebb, mivel a Fekete Antilopok 2006-ban vb-n jártak és ugyanezen esztendő óta rendszeres résztvevői az ANK-nak is. Mantorras, Paulo Figueiredo és Manucho voltak az elmúlt évtized nagyobb nevei.
A mintegy félmillió fős lélekszámú Zöld-foki Köztársaság ellenben eddig nem igazán volt jegyezve a világfutball térképén, 2013 előtt se világbajnokságon, se Afrika-kupán nem jártak. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy szerte a világban több zöld-foki-szigeteki származású ember él, mint az ország területén összesen. Többek között olyan világsztárok vérében csörgedezik zöld-foki vér, mint Rolando, Nani, Silvestre Varela, vagy a régebbiek közül Jorge Andrade és Patrick Vieira. Sőt, apai ágról Henrik Larsson és Cristiano Ronaldo is innen származnak. Azok közül, akik a Kék Cápáknak becézett válogatottat választották, kiemelném Dady (ex-Belenenses és Olhanense, jelenleg Apóllon Limassol), Valdo (Levante), Lito (igazi vándormadár, eddig 11 portugál csapatot boldogított góljaival), Zé Luís (Braga, korábban Gil Vicente) és Stopira (Videoton) nevét.
Ennek fényében talán már nem is olyan meglepő, mégis sokkolta a világot az a tény, hogy az Afrika-kupa utolsó selejtezőkörében a zöld-foki fiúk Kamerun testén keresztül vívták ki a kontinenstornán való részvétel jogát. Angolának elvileg könnyebb dolga volt, mégis csak idegenben lőtt több góljuknak köszönhetően tudták felülmúlni Zimbabwét. Dél-Afrikába pedig már úgy utazhatott a két luzofón ország válogatottja, hogy tudták: a sorsolás szeszélyének köszönhetően egy csoportba kerültek, az "A" jelűbe. Méghozzá a házigazdák és Marokkó mellé.
Azonban még mielőtt utaztak volna, természetesen keretet hirdetett a két szövetségi kapitány. Mindkét oldalon voltak meglepetések. Az Angolát irányító uruguayi Gustavo Ferrín például otthon hagyta a válogatottsági rekorder Kalit, az előző két kupán védő Carlos Fernandest, a veterán támadó Fláviót, és a Düsseldorf technikás csatárát, Nando Rafaelt. Zöld-foki kollégája, Lúcio Antunes – aki civilben repülőtéri forgalomirányító, pedig edző kvalitásait még José Mourinho is nagyra tartja – pedig kihagyta a keretből a fentebb általam kiemelt nevesebb játékosok mindegyikét (igaz, leginkább sérülések miatt), behívta viszont a keretbe a marítimós Héldont, az académicás Nivaldót, a kiskora óta Hollandiában játszó Toni Varelát, és a rutinos csapatkapitányt, Nando Nevest, akik később mindannyian a hatalmas meglepetést okozó brigád fontos láncszemei lettek.
A kupán való szereplést nem fogom részletesen elemezni, mert nagyon hosszúra nyúlna a poszt, legyen annyi elég, hogy hihetetlen izgalmakba torkollott a csoportmérkőzések utolsó játéknapja. Ez annak volt köszönhető, hogy a Zöld-foki-szigetek a torna nyitómérkőzésén leikszeltek az idegesen játszó Dél-Afrikával, majd döntetlent harcoltak ki Marokkó ellen is, miközben Angola vérszegény 0:0-át játszott Marokkóval, majd kikapott a felbőszült házigazdáktól, így a harmadik kör előtt még akárki továbbléphetett a négyesből. A sorsdöntő Marokkó–Dél-Afrika és Zöld-foki-szigetek–Angola meccseken a biztos továbbjutáshoz Dél-Afrika kivételével mindenkinek győznie kellett (a Bafana Bafanának egy döntetlen is elég volt). Marokkó egészen a 86. percig jól állt, 2:1-re vezetett – ekkor 1:1 volt a másik meccs, tehát Marokkó és Angolával szembeni jobb eredménye miatt Dél-Afrika állt továbbjutásra. Azután viszont jött a dráma: Sangweni egyenlített, a másik mérkőzésen pedig Héldon a hosszabbításban meglőtte a zöld-fokiak továbbjutást érő gólját. Marokkó és Angola csalódott, Dél-Afrika ha nehezen is, de továbblépett, a Zöld-foki Köztársaság pedig történelmet írt. Egy ilyen kis országnak újoncként veretlenül továbblépnie a negyeddöntőbe – na, ez a nem semmi. Képzeljétek csak el, micsoda fesztivál lehetett a szigeteken a lefújás után!
A Kék Cápák legközelebb Ghánát haraphatják meg. Az már keményebb diónak ígérkezik, de ki tudja? Egy éve Zambia végső győzelmére sem fogadtak sokan...
