Régóta ismert tény, hogy a portugál óriások szűkös lehetőségük miatt saját nevelésű és Dél-Amerikai játékosok exportjából tudják a víz felett tartani magukat. Azt is látjuk, hogy az évről-évre papíron meggyengült csapatok szinte ugyanúgy helytállnak a nemzetközi kupákban, mint előtte bármikor. Na de mi lenne, ha egyszer nálunk lenne a pénz, és a legerősebb ligában játszanánk? Kétrészes sorozatunkban Máté kollégával összeírtuk az elmúlt évek legjobb játékosait, és az értük kapott bevételeket, majd mi is meglepődtünk.

2006 óta vagyok rendes, igazi Portista. Hétvégéimen rituálisan kékbe öltözöm, este felé szinte alig bírok már magammal. Hatodjára is büszkeséggel tölt el a Benfica előtt bajnokságot nyerni, ünnepként élek meg minden alkalmat, amikor a sajtóban néhanapján szó esik kedvenc csapatomról. Ha kényszerítenének rá, akkor sem tudnék milánói divatdiktátoroknak, manchesteri bunkóknak, hófehér aranylabdásoknak szorítani. Ha meg is nézek valamilyen slágermeccset, azt is csak azért teszem, hogy korábbi játékosaink szereplését figyeljem. Szerencsére szinte mindig van kit nézni.

Ebben a hat évben ugyanis megszokhattam már, hogy a csapat folyamatosan Kőműves Kelemen várához hasonlíthatóan épül: mire elkészülne, kezdhetjük ismét elölről. Na persze nem az egészet, de sajnos csak nagyon ritkán fordult elő, hogy az elmúlt években bármely brigád tartósan együtt tudott volna játszani úgy, hogy éppen egyik ifjú reménységünknek sem először kell találkoznia a Bajnokok Ligája menőivel, vezéregyéniségeink pedig hosszú évek kemény csatáinak tapasztalata mögött terelgethetik a többieket. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a Porto mezét szerencsére csak olyanok vették fel, akik képesek világszínvonalon teljesíteni, nem is várhatjuk el tőlük, hogy egy kevés lehetőséggel bíró bajnokságban töltsék el legszebb éveiket. Sosem felejtem el azt a Belenenses-Porto bajnokit, ahol a szomszéd telken élő kutyák csaholása kísérte végig a sportélményt, amit csak néha nyomott el a szurkolósereg buzdítása. Ezzel talán el is mondtam mindent, ami a lehetőségeket illeti.

Persze sosem kell félnünk, ameddig I. Jorge Nuno Pinto da Costa atyáskodik a klub felett. Egyrészt percre pontosan megtervezi, hogy az adott nyáron hány ászt enged ki a kezéből, másrészt azt is pontosan tudja, ki fogja pillanatok alatt megvigasztalni a drukkereket. A siker titkát Antero Henrique sportigazgató kotyogta ki a France Footballnak: nem kevesebb, mint 250 játékosmegfigyelő pásztázza a futballpályákat, külső és belső alkalmazottak egyaránt, ők különböző szempontrendszer alapján értékelik a látottakat. Egy játékost több megfigyelő is vizsgál egyszerre, végezetül minden posztra megvan az a két játékos, aki szóba jöhet amennyiben erősítésre van szükségünk. Fontos, hogy egyiküknek sem kell egyből hatalmas elvárásoknak megfelelni, valamint teljes mértékben odafigyelnek az fiúk beilleszkedésére, elég csak Lipcsei Petit megkérdezni erről.

Ami szintén PDC zsenialitása, hogy nem fél a legpofátlanabb eszközökhöz folyamodni a cél érdekében, ennek leginkább a Benfica hívei lehetnek a megmondói (lesznek is nem is olyan soká), de Moutinho elkobzásáról is csak hosszú barátkozás után ajánlom kérdezni a Sporting ultráit. Valamint sosem hajlandó lejjebb venni az igényeiből, ha egy nagy klub kopogtat az ajtón, ennek ellenére sosem tudott pofára esni, ebben bizonyára segítségére van a 30 éve kiépített tekintélye is. Továbbá minden játékossal szóbeli megállapodásunk van arról, hogy melyik évben engedjük ki őket a fészekből, így nem lehet elvágyódó, klub ellen dolgozó nyilatkozatokat hallani, ami tovább erősíti a megbonthatatlan szervezet mítoszát.

Lássuk tehát a 2006 óta megkötött üzletekből összerakott csapatot, ahol zárójelben mezszámként az értük kapott bevételt tüntettük fel.

Helton (1) - Ebben a helyzetben nincs is más választásunk, ugyanis ezt az időszakot egyedüliként ő töltötte az első perctől az utolsóig kékben.  Nekem sosem lesz igazi kedvencem, túl sok butaságára emlékszem, ennek ellenére nagyon rutinos kapus, a védelem állandó tagja, kapitány-helyettes, aki azért helyenként fontos bravúrokkal ment hátul. Egy időben a brazil válogatott kezdőjében volt, de aztán kikerült a pikszisből.

Bosingwa (21) - A Chelsea szurkolók legszívesebben fogyasztóvédelmi pert akasztanának a nyakunkba, de az a helyzet, hogy José nálunk parádésan játszott, szünet nélkül robogott fel alá, a védekezést megoldotta, támadásban a taktika egy legfontosabb eleme volt. A 2008-as Eb-n bizonyította nagy közönség előtt a tehetségét, és egy BL-győzelem is befigyelt neki.

Pepe (30) - Tudjuk, sokak szemében ő a kannibál, vadállat védő szótári alakja, de kékben nem láthattunk tőle mást, mint sallangmentes védőmunkát és életveszélyes fejjátékot. Bocsánat, kedves Real Madrid, ezt ti rontottátok el! Az idei EB-n is bizonyította, hogy a világ egyik legjobb védője.

Bruno Alves (22) - Na, ő tényleg gyakran produkált ketrecharcos gyakorlatokat, de mellette zseniális szabadrúgásokat is, mellette pedig remek védő és kapitány volt egyszerre. A válogatottban még mindig alapember, sajnos a Zenitben nem fog nagy pályát befutni.

Alvaro Perreira (15) - Kerülhetett volna ide Aly Cissokho is, akin fél év alatt csinált 300 ezerből 15 millió eurót, de Alvaro még nagyobb kaszálás lett volna, ha egy évvel korábban nem haragszik meg akkori kérőjére, a Chelseare a főnök az AVB ügylet miatt, ráadásul a román bajnokságból halásztuk ki, ez még édesebbé teszi a szőlőt. A válogatottal nagy tornákon is tudott maradandót alkotni.

Raul Meireles (13) - a lista Helton után legkisebb robbantása, cserébe sokáig szolgálta a csapatot, igazi helyi büszkeségként, Liverpoolban imádták, egy évre rá BL-t nyert, stabil válogatott, bizonyára sokan elfogadnák ezt is.

Anderson (31) - 20 éves sem volt, mikor csengetett érte Sir Alex Ferguson, és bár nehezen találta a helyét, sérülések hátráltatták, még simán benne van a kiugrás, Portóban pedig most is emlékeznek rá.

Lucho Gonzalez (19) - a tárgyalt időszak ikonja, sokszoros argentin válogatott, igazi főnök a pályán. Lisandro Lopezzel csukott szemmel is megtalálták egymást, majd Marseillet is magasabb minőségi fokra emelte. Utána hullámvölgybe került, és mindent elmond, hogy PDC ingyen szerezte vissza, azóta otthon veretlen vele a csapat. Manapság kevésbé meghatározó, de így is gólerős, és az öltözőben is óriási tekintélye lehet.

Hulk (55) - Szereted a focit, nem? Akkor úgyis tudjátok, kicsoda ő, kár hogy a körülmények úgy hozták, hogy nem a következő brazil sztár lett, hanem reményteli brazil tehetségek orosz tömegsírjába kerül, hacsak nem történik valami váratlan. Amit viszont nálunk tett, arról csak szigorúan vigyázzállásban szabad beszélni, ketten együtt pedig felülmúlhatatlanok voltak.

Falcao (47) - Szintén könnyű a helyzetünk, kétszeres Európa Liga győztes és gólkirály, történelmi rekorddal, mesterhármas a szuperkupában, manapság épp az Atletico Madridot teszi szinte egymaga versenyképessé. Ha ő a pályán van, egy gólt már biztosan lőttünk, ez világosan látszik a statisztikáiból. Európába szerződése óta 167 meccsen 133 gólt, enough said. Megérdemelné, hogy BL-re esélyes csapat legyen egyszer mögött, nyáron eljöhet az ő ideje.

Lisandro Lopez (24) - Sajnos kimarad az összeállításból Quaresma, saját korának Neymarja, a youtube videók császára, (utólag már csak nevetni lehet a régi Quaresma- CRonaldo összehasonlításokon), vele ellentétben Lisandro külföldön sem égett meg, nem rajta múlott a Lyon elmúlt évekbeli lecsúszása sem. Zsinórban négy bajnoki címet ünnepelt nálunk, volt gólkirály is, mellette pedig egy örök harcos, aki a Bajnokok Ligájában is mindig hozta magát.

Az edző: Andre Villas Boas (15) - Kétségtelenül a Mourinho-korszak utáni legsikeresebb edző, egy év alatt egy béna kivételével Ligakupa mindent megnyert, amit meg lehetett. Jókor volt jó helyen, hiszen a mostani csapattal remeklő Vitor Perreira és a szintén nem tehetségtelen Pedro Emanuel segítette, míg talán az időszak legjobb csapatát kapta meg. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lettek volna meg a saját érdemei, együtt lélegzett a teljes kerettel, a meglévő támadójátékot még gyorsabbá, a letámadást még intenzívebbé formálta, Moszkvától Glasgow-ig a leendő bajnokot bajnokként léptünk pályára. Sajnos egyből elfogadta a Chelsea ajánlatát, így nem tudhattuk meg, mire képes a BL-ben, a csapat mentálisan megtörött, sokaknak (Fucile, Rolando, Sapunaru, Guarín, Bellsuchi) méltatlanul, a hátsó ajtón kellett távoznia ahhoz képest, hogy mennyit adtak a szurkolóknak, ami a bevételekben is megmutatkozott. Biztos vagyok benne, hogy mára ő is megbánta a döntését, persze akkor még nem tudhatta, hogy milyen nehéz feladatot vállalt magára.

Persze a mostani csapattal sem lehetünk elégedetlenek, a BL-ben megszerezhető 15 pontból 13-at eddig bezsebelt a csapat, és a bajnokságban is veretlenül állunk az élen (igaz, csupán gólkülönbséggel), így jelenleg Európa legeredményesebb csapata a Porto, reméljük ez kitart az év végéig is.

Nemsokára folytatjuk a Benfica legjobbjaival.