A portugál futball arcai - 3. rész

2012. október 03. - Puresz

Folytatjuk sorozatunkat, ezúttal a portugál futball közelmúltjának és jelenének talán legnagyobb alakjai következnek. Két igazi gólvágóról írunk ma, akik név szerint Mário Jardel és Cristiano Ronaldo.

Mário Jardel Almeida Ribeiro 1973. szeptember 18-án a brazíliai Fortalezában született. Gyermekkorában kapusként szerepelt, majd tízévesen már a mezőnyben futballozott.

Gyorsan fejlődött, néhány évvel később már Ceará állam egyik legnagyobb tehetségeként tartották számon. A Ferroviário ennek megfelelően 1991-ben csak 27 ezer dollár ellenében volt hajlandó átengedni a Vasco da Gamának, így Mário 18 évesen Rio de Janeiróba költözött.

A Vasco korosztályos csapatával sikeresen szerepelt, tagja volt az 1993-ban junior-világbajnokságot nyert brazil válogatottnak. A tornán azonban keveset játszott, csakúgy mint klubcsapatában, ahol két év alatt mindössze 15 bajnoki találkozón szerepelt. 1995-ben a Grêmióhoz szerződött, ahol egy esztendő alatt Dél-Amerika csatárcsillagai közé emelkedett. Az azidő tájt Luiz Felipe Scolari által irányított Porto Alegre-i együttessel Jardel Libertadores-kupát nyert (12 találatával a sorozat legeredményesebb játékosaként), de jutott a Jardel-gólokból az állami pontvadászat, majd az országos bajnokság mérkőzéseire is. A Grêmióban végül 42 mérkőzésen 31 gólig jutott.

Európából a Porto eszmélt leggyorsabban, a luzitán sztárklub 1996 nyarán szerződtette a fiatal brazil csatárt. A „Supermario” indította góllavina pedig egy év alatt végigsöpört Portugálián, Jardel első szezonjában (31 bajnokin) 30-szor volt eredményes, az európai aranycipőtől csak honfitársa, Ronaldo fosztotta meg. Jardel négy portói szezonja alatt három bajnoki aranyérem kivívásának volt aktív részese, négyszer lett az ország gólkirálya (30, 26, 36 és 38 találattal), 1999-ben pedig a kontinensé is. Az 1999-2000-es idényben 55 találatot jegyzett, ezzel a produkcióval is klubrekordot írt. A nemzetközi porondon azonban már nem volt ilyen sikeres azokban az években az FC Porto (a brazil egyénileg annál inkább, hiszen az ezüst- és arany- után bronzcipőt is vitrinjébe állíthatta, 2000-ben pedig a Bajnokok Ligája gólkirálya volt), így Jardel 2000 nyarán örömmel mondott igent (többek között a Real Madrid, a Barcelona és a Milan érdeklődése ellenére is) a friss UEFA-kupa győztes Galatasaraynak.

Új klubjában az év augusztusában rögtön két góllal mutatkozott be a Real Madrid elleni Szuperkupa-döntőn, de maradt a munícióból a szezon hátralévő részére is, hiszen a csatár az isztambuli egylet színeiben 22-szer volt eredményes a bajnokságban, kilencszer a BL-ben. Egy remek szezon után azonban búcsút vett Törökországtól, ahol nem érezte jól magát, s visszatért Portugáliába, ám nem kis meglepetésre nem Portóba, hanem a Sporting CP-hez írt alá.

A meglepetés csak fokozódott a szezon során, hiszen Mário még a korábbi portói formáját is felülmúlta: 30 bajnoki összecsapáson 42 gólt szerzett! Ötödször lett a liga legeredményesebb játékosa az ibériai országban (másodszor európai aranycipős), aminél többször csak Eusébiót (hét alkalommal) és Fernando Gomest (hatszor) koronázták gólkirállyá.

A pályán elért sikerek azonban csak egy ideig ellensúlyozták a magánéletbeli gondokat. Jardelt 2002 nyarán (még 29. életévét sem töltötte be ekkor) két komoly trauma is érte. Egykori rajongott mestere Scolari nem válogatta be a világbajnoki keretbe, felesége és két gyermekének édesanyja, Karen Ribeiro pedig beadta a válókeresetet. A csatár nem tudta feldolgozni a csalódást, depresszióba esett, szülőhazájában több pszichiátrián is kezelték. Fél évet hagyott ki, majd úgy tűnt, mintha ismét visszanyerné élet- és játékkedvét (2003 első felében 19 mérkőzésen 11-szer volt eredményes), de nem így történt.

A Sporting lemondott róla, Jardel pedig kapva kapott az angol Bolton Wanderers invitálásán. Az angol pontvadászatban már nem jegyezhettek fel Jardel-gólt (a ligakupában azért háromszor terhelte meg a Walsall, eggyel a Liverpool kapuját), 2004 elején pedig ennek a lehetősége is megszűnt, hiszen az olasz Anconához került. Nem sokáig maradt, az argentin Newell’s Old Boyshoz repítette a sors. Az Ariel Ortega irányította piros-kékek bajnokok lettek, ám ehhez Jardel csak három mérkőzésen asszisztált, így ott sem marasztalták. Pénzügyi vita robbant ki közte és a klubvezetés között, így az egykori hírnevéből élő játékos előbb a spanyol Deportivo Alavésnél próbált szerződéshez jutni, de több brazil klubbal is szóba hozták ekkor. Végül a Gioáshoz került, majd visszatért Portugáliába, ahol a Beira-Mar színeiben 12 meccsen 3 gólt lőtt, ám a szezon végén távozott.

Ezután még négy évig futballozott, összesen nyolc csapatnál, így megjárta például ismét Brazíliát, de próbálkozott Ausztráliában is. Habár szégyent sehol sem vallott, hiszen 93 meccs alatt 33 gólt azért lőtt, Supermario már sosem volt az igazi. A futballvilág egyik legnagyobb csatárzsenije tehát magánéleti gondjai miatt dicstelenül zárta le pályafutását. A válogatottban mindössze 10 alkalommal szerepelhetett, és csupán egy gólt tudhat magáénak.

Mint a fejlécből, és ezen poszt első képéből is kiderül, nem csak Jardelről lesz ma szó, hanem Ronaldo 2.0-ról, de inkább annak béta verziójáról, hiszen Cristianóról már lassan csak szexpózt nem neveztek el, manchesteri, illetve madridi pályafutásáról mindent megírtak. Én azonban, lelkes portugál futball kedvelőként a 18 éves koráig tartó periódusról írnék.

Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro 1985. február 5-én látta meg a napvilágot, egy szakácsnő és egy kertész gyermekeként. Nevét Ronald Reagenről kapta, és érdekesség még, hogy zöld-foki-szigeteki vér is csörgedezik ereiben, dédnagyanyai örökségképpen.

Futballozni az amatőr Andorinhában kezdett, ahol édesapja szertáros ellátási menedzser volt. Innen igazolt a Nacionalba, ahonnan egy rövid, de sikeres periódust követően próbajátékra hívta a Sporting Lisszabon, mely végül leigazolása mellett döntött.

Ronaldo tehát csatlakozott a Sporting utánpótláscsapatához, amely az Olcochete nevű edzőkomplexumban tréningezett. 2010-ig ő az egyetlen portugál labdarúgó, aki egy éven belül az U16-os, az U17-es, az U18-as, a B- és az első csapatban is játszott mérkőzést. Bemutatkozó mérkőzésén két gólt szerzett a Moreirense FC ellen. Eközben játszhatott az U17-es válogatottban is.

15 éves korában szívritmuszavart állapítottak meg nála, ezért egy ideig úgy tűnt, fel kell hagynia a labdarúgással, ám a Sporting csapata mindenben támogatta a családot, mely idővel kifizetődött. Kényes lézerműtétre került sor, amely megoldotta a problémát, és így végül nem kellett abbahagynia a játékot.

A nagyok között mindössze egyetlen évet játszott, ám ez is elég volt arra, hogy a Liverpool 2003-ban megkörnyékezze. Ronaldo ekkor nem írt alá, majd később egy Manchester United elleni találkozón annyira jól mozgott, hogy a Vörös Ördögök legjobbjai személyesen kérték meg Alex Fergusont, hogy a portugál srácra azonnal csapjon le a klub. A United így is tett, innentől pedig a sztori már mindenki számára ismert: bajnoki címek és kupák Angliában, majd később Spanyolországban a Real Madrid színeiben, ezüstérem a 2004-es EB-ről, Aranylabda, Aranycipő, és számos más elismerés.

A válogatottban hamarosan százados lesz, hiszen 98-szor már pályára lépett, sokak szerint korunk (és a történelem) egyik legjobb játékosa, így fiatal kora ellenére már most kiérdemelte, hogy a Sporting egyik legnagyobb legendája legyen. És, hogy honnan indult? A lenti videóból minden kiderül, az is, hogy bizony Portugáliában már minden a kisujjában volt, mielőtt az igazán nagy kaland kezdetét vette.