Nem nyaralni jöttek a srácok Lengyelországba, hanem focizni és ez eddig rendben is van. Az opalenicai hotel azonban simán elmegy wellness-központnak is és Coentrao már alig várta, hogy bedöcögjön a csapatbusz ennek az édennek a parkolójába. Mikor ez bekövetkezett már majdnem éjfélt ütött az óra.

Coentrao nem értette, hogy miért volt mindenki olyan vicces kedvében a repülőn, meg a buszon is "hazafelé". Elvégre egy vesztes meccsről jöttek épp, ráadásul egy olyanról, ahol nem érdemelt a csapat vereséget. Coentrao egyszerűen nem bírt belenyugodni ebbe és a fejében újrajátszotta ezerszer a történetet: elképzelte, ahogy gólt lő, ahogy gólpasszt ad Ronaldónak, de aztán végül mégiscsak megjelent a szájában az a fránya keserű íz, ahányszor csak kinyitotta a szemét. Mert elaludni rendesen egyszer sem tudott, hisz hátul Pepe és hű csatlósai épp Nélson "avatásával" voltak elfoglalva. Az elején kérték őt is, hogy csatlakozzon hozzájuk, de neki most ehhez nem volt kedve.

A jóleső zuhany meg az egyéb alvás előtti teendők után már hajnali egy óra is lehetett. Coentrao magára húzta a takarót és sóhajtott egyet, miközben bámulta a mennyezetet. Próbálta megfejteni, hogy miféle minta lehet rámázolva, de egyre homályosabban látta, aztán pedig egy egészen más világba csöppent.

Azaz, hogy csöppent volna, ha nem rázzák őt fel azon nyomban, mihelyst lecsukódtak a szemei. Kábán nézett maga elé és próbálta kivenni a sötétben, hogy ki a franc ébresztette fel, ami nem tartott sokáig, hisz az illető nemsokára megszólalt. Pepe volt az.

- Kelj már fel, ember! Szedd össze magadat, hallod? Megyünk Gdanskba!

- Hogy hová? Na húzz a szobádba és hagyj aludni bazzeg, semmi erőm meg kedvem hozzá. Nem vagy normális.

- Dehogynem. Na gyere már! Öziléknél buli van. Durva mi? Ezek ünneplik, hogy legyőztek minket. Azt beszéltük a srácokkal, hogy el kéne lógni oda és ki kéne valahogy cseszni velük. Jössz te is!

- De mégis hogy képzeltétek ezt? Nem mehetünk csak úgy el oda! Büntetést kapnánk érte. Meg amúgy is, ez a Gdansk lehet innét vagy ezer kilométerre. Hogyan képzelted, összeütjük a sarkunkat kétszer és ott termünk?

- Kb. 350-400 kilométerre van, Nélson utánanézett a neten. Már mindent elterveztünk. Kiosonunk innen, Roni már telefonált és nemsokára lesz kocsink is. Azzal 2-3 óra alatt ott vagyunk, ha tépünk mint a szél. A büntetéstől meg ne félj. Szerinted Bentó komolyan eltiltana minket? Akkor ennyi erővel el is mehetne lengetni a fehér zászlót Varsó főterére. Na de öltözz már te segglyuk, mert sietnünk kell!

- Anyám, ti aztán betegek vagytok. Roni is jönne? Na jó, akkor megyek. És ki jönne még?

- Csak mi hárman, meg Nélson. Tulajdonképpen az ő ötlete volt. Nem semmi a gyerek, ugye? - röhögött Pepe, miközben Coentrao már húzta is magára a ruhásszekrényt.

- Ez zsír gyerekek, most hívtak, hogy már itt is a kocsi. Nyomulás van! - lelkesedett Ronaldo.

Coentrao agytekervényein épp az a gondolat futott át, hogy vajon milyen kocsi lesz az, amibe négyen beleférnek és két óra alatt Gdanskba érnek vele, de mikor meglátta a járgányt, azonnal elszálltak a kételyei.

Azt tervezte, hogy az úton alszik egy nyúlfarknyit, de ez lehetetlen volt, mert Roni és Pepe torkaszakadtukból énekelték - egyébként meglehetősen hamisan - a Forca című slágert, miközben Nelly Furtado full hangon asszisztált nekik a bömbölő hangfalakon keresztül. Nélson vezetett és mivel az autópálya meglehetősen kihalt volt, nyomta a gázt rendesen.

Hajnali három óra lehetett, mire odaértek a németek gdanski szállásához.

- Na srácok, remélem a GPS nem szarozott velünk, mert ha igen, akkor nagyon bús panda leszek! - mondta Pepe aztán kitört belőle valami vadállati röhögés, ami sokkal inkább hasonlított az antilopok párzási hangkibocsátásaihoz, mintsem egy jóízű nevetéshez.

- Na jól van, akkor itt laknak Özilék. Ez eddig rendben van, de most mit csinálunk? Meg sem beszéltünk semmit, mert egész úton kornyikáltatok mint a barmok. Mi legyen az a nagy tréfa? Meg egyáltalán hogyan fogunk bejutni oda anélkül, hogy bárki is felismerne? Hogyan vegyülünk el köztük? Beöltözünk kebabnak, vagy mi? - méltatlankodott Coentrao.

- Ez nem is rossz ötlet. Csak szerezni kéne valahonnan kebab-maszkot! - csettintett egyet Ronaldo.

- Egy nagy lószart! Roni van nálad abból a bőrbarnítókrémből? - vágott közbe Pepe.

- Van, miért?

- Hát azért mert jó vastagon bekenjük vele magunkat, azok meg majd négernek néznek. Amúgy meg nagyon nem kell parázni, mert ezek mostanra már seggrészegek, az tuti. Na, de figyeljetek, mondom a tervet. Míg mi bekenjük magunkat, addig Roni bedobja magát a recepciós csajnál. Megtudja, hogy hol buliznak Özilék, dob nekünk egy sms-t, mi pedig már megyünk is. A többit majd ott elmondom. Mindenkinek világos?

- Az, csak csináljuk végre! - türelmetlenkedett Nélson, aki az út nagy részén csendes volt, mostanra azonban megérezte a vérszagot, a szemei pedig lángokban álltak.

Minden a terv szerint haladt. Roncinak nem okozott különösebb gondot a csábító hadművelet és két perc után már küldte is a szobaszámot. A trió eközben buzgón kenekedett a barnítókrémmel és mire sötétebbek lettek, mint a gdanski éjszaka, megkeresték azt a bizonyos szobát. Pepe épp kopogásra nyújtotta a kezét, de az ajtó már nyílt is és Klose dőlt ki onnan magáról mit sem tudva. Ő a szülinapját is ünnepelte, így valószínűleg kétszer annyi alkoholt bocsájtott magába mint a többiek. Coentraóék egymásra néztek, vállat vontak, majd pedig beléptek a szobába. Ebbe csöppentek bele:

(Hagyjátok menni a zenét, miközben olvassátok tovább! A végén engedjétek le még egyszer a hatás kedvéért!)

Alig hallották egymás szavát Coentraóék, miközben tolakodtak a tömegben. Próbáltak egy olyan helyet találni, ahol picit félrevonulhatnak és Pepe el tudja mondani a haditervet. Nélson már majdnem táncra perdült, de Pepe adott neki egy barackot és tolakodtak tovább. Sietniük kell, hisz Ronci sem jókedvéből jópofizik a recepcióscsajjal. A látvány ami eléjük tárult, az valami elképesztő volt. Ha az lett volna a feladat, hogy 10 percen belül kell találniuk egy józan németet, azt valószínűleg bebukták volna mindhárman. Löw egy nagy kerekasztalon táncolt a szoba közepén teljesen önfeledten. A meccs óta még át sem öltözött, ugyanaz az ing volt rajta ugyanazokkal a pisztolytáskákkal. Sőt, nagyobbakkal. Jobban mondva ő maga volt már egy kétlábonjáró pisztolytáska. Látnivaló tehát volt bőven, de a srácok nem ezért jöttek.

Sikerült kiverekedniük magukat valahogy a tömegből, szusszantak egyet, aztán kérdően néztek Pepére, hogyan tovább.

- Ok srácok, eddig minden tökéletes. Itt vagyunk, innen már nem ronthatjuk el. A tervem a következő. Látjátok ott a lejátszót? Nincs ott senki és onnan megy a zene. Nos, odalopódzunk, kihúzzuk az áramot és lelécelünk az összes Secret Service és Modern Talking cédével. Megvan? Mehetünk?

- Állat! Gyerünk! - lelkendezett Nélson.

- Állj! Most komolyan ez a terv? - nézett bambán Coentrao.

- Ez. Miért?

- Azt akarod mondani, hogy azért rángattatok ki az ágyból mikor majdnem elaludtam és egyébként is fáradt vagyok, meg mérges a meccs után, hogy felutazzunk háromszázakárhány kilométert és elcsórjunk néhány ki**szott Modern Talking cédét a németektől aztán meg röhögve elfussunk mint négy idióta dedós? - dőlt ki levegővétel nélkül Coentraóból.

- Azt. - nézett tanácstalanul Pepe. Nem értette, hogy most meg mi lehet a probléma.

- Állat terv! Gyertek már srácok! Most kell csinálni amíg nincs ott senki! Gyerünk! - rángatta lelkesen Nélson Pepe pólóját.

Pepe pedig ment is. Coentrao egy pár pillanatig még állt. Csak nézte Pepét és Nélsont ahogy vágtatnak a lejátszó felé gyermeki vigyorral az arcukon, miközben lankadatlanul szólt a Ten O'clock Postman fülbemászó refrénje. Mintha lelassult volna az idő körülötte. Rengeteg gondolat járt a fejében, de ahogy nézte ezt a két majmot veretni előre elszállt minden mérge és bánata is. Sóhajtott egyet, majd elmosolyodott, aztán nevetni kezdett, majd futott Nélsonék után.

Úgy történt minden, ahogy Pepe eltervezte. Miután kizúdultak a szobából a Modern Talking cédékkel csatlakozott hozzájuk Roni is, akinek addigra már komolyabb erőfeszítéseket kellett tennie annak érdekében, hogy a recepciós csajszi ne másszon rá.

- Futás Roni, futáás! - ordított Pepe, ahogy a csövön kifért, Ronaldo pedig futott is.

Mire a kocsihoz értek, már mind kórusban röhögtek és nagy emberes pacsikkal nyugtázták ezt a fergeteges éjszakát.

- Ú de megnézném most Schweini arcát! - vihogott Ronaldo.

- Süti volt ez az éjszaka srácok! Büszke vagyok rátok! De most már lépj oda neki Nélson, jó lenne hazaérni pirkadatra! - osztotta ki az instrukciót Pepe, mint egy diadalittas hadvezér.

- Tényleg jó volt fiúk, bár rohadtul nem erre számítottam, de asszem végül nem bántam meg. Most viszont, ha megbocsájtanátok én bedobnám a szunyát. - mondta Coentrao egy kiadós ásítással a végén.

- Hát hülye vagy? - kiáltott fel Pepe. - Van egy rakás Modern Talking meg Secret Service cédénk! Nyomjad csak be Nélson! Ez az! Tekerd feljebb! Éééss, tenöklok posztmen, bring mi ö letör...