Átfogó, pontos statisztikákon alapuló poszt következik: ahogy a cím is mutatja, metszően élesen látó szakértőnk górcső alá veszi, hány hazai játékos játszik az élvonal csapataiban, levonja a tanulságokat, majd a végén egy igazi érdekességgel szolgál, de közben láthatóan ő is jól szórakozik. Annyit azért elárulunk, hogy a meglepetést házon kívül kell keresni. Megdöbbentő tények a világ 7. legjobbjának rangsorolt országáról.
Jelen írásunk egy állapotfelvétel, ahol két tényező figyelembevételével igyekezünk állításokat megfogalmazni, és mivel megdönthetetlen összefüggést találtunk a bajnokságban jelenleg elfoglalt pozíciók és a csapatokban játszó portugál játékosok számát illetően. Egyből hangozzék is a tételmondat: minél több portugál játszik a csapatodban, annál rosszabb vagy. A módszertan ismertetésénél két dolgot érzünk fontosnak lefektetni: pontosan a bajnokság féltávjánál járunk, így csak azon hazai játékosokat vettük számba, akik a mérkőzések több mint felén legalább eljutottak a pálya oldalvonaláig. Másrészt mivel a tabella hetedik és tizennegyedik helyezettje között mindössze 4 árva pont pont jelenti a differenciát, tehát kis balszerencsével egyből a jövő héten teljesen kinevettethetjük magunkat.
Természetesen a képet több dolog is árnyalja: egyrészt tele van a liga kettős állampolgárságú sportemberekkel, jellemzően a gyarmatosító múltnak köszönhetően. Itt önkényesen különbséget tettünk a brazil és afrikai (többnyire angolai, zöld-foki-szigeteki, mozambiki, guineai) gyarmatokról érkezettek között: Brazíliát tartjuk akkora önálló (futball)kultúrának, hogy őket ne számítsuk bele a listáinkba, ráadásul ők többnyire felnőtt játékosként érkeznek Portugáliába. Szerencsére a Franciaországban, Angliában és a tengerentúlon élő jelentős portugál diaszpórával nem kell foglalkoznunk, ők futballügyileg nem forgatják fel az adatbázisunkat.
A kivétel két helyen erősíti a szabályt, de aki rendszeresen foglalkozik a portugál futballal, nem fog meglepődni rajta: egyrészt a Sportingról van szó, ahol a tőlük megszokotthoz képest sokkal kevesebb portugál rúgja a bőrt, de ők idén annyira szerencsétlenek, hogy nem is kell foglalkozni velük. Aztán ott a két ellenpont, a Braga és a Pacos: ők lehetetlenül kis költségvetés, hátország nélkül állnak baromi jól, nem mellesleg rengeteg honi erővel a keretben, de ők annyira csodái a futballnak (a Braga ráadásul hosszú évek óta), hogy ezen már meg sem lepődünk.
A ligában megforduló portugálok alsó, mennyiségileg igencsak, tudásban kevésbé jelentős hányadát teszi ki a tabella alsó négy helyén kecmergő klub: a Moreirense, a Setubal, az Olhanense és a Beira-Mar. Mindegyik csapatban 7-8-10 fő környékére tehető a honi munkaerő, eredménye pedig kézzel fogható: kétségbeesett küzdelem a bennmaradást jelentő pozíciókért.
Csak kevéssel jobb a felettük elhelyezkedő réteg sorsa: életüket unalmas, kitörésre esélytelen hétköznapok teszi ki a középmezőnynek nevezett szürke masszában a Rio Avétől egészen a Nacionalig, tényleg csak az igazi őrült fanatikusok képesek akár egy nevet is megjegyezni, nekem a Rio Avéban bizonyára nagyszerűen teljesítő André Vilas Boast sikerült, persze őt is csak a korábbi kedvenc névrokonja miatt, illetve az évtized legröhejesebb Ferguson igazolása, Bebé még beugrott. Ennek a kasztnak a jellegzetessége, hogy ha csak több-kevesebb 5 rendszeresen játszó portugálod van, már elég a szürke középmezőnyhöz.
Itt következik a már említett Sporting-Pacos-Braga trió, virtuális koronánkat a Pacos Ferreira kapja, akik 10-11 honi játékost foglalkoztatnak rendszeresen, (őket egyébként már a remek szurkolótáboruk miatt is dicsértük), a Sporting pedig kirívóan pocsék éve miatt kap felmentést, illetve amiatt, mert a Benfica és a Porto kis létszámú portugál delegációját nevelte ki. Azt már tényleg csak a vicc kedvéért jegyezzük meg, hogy a Porto picit jobban támaszkodik luzitánokra, így természetesen ha csak 1 gól különbséggel is, de a Benfica vezeti féltávnál a ligát.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
És akkor jöjjön a meglepetés: a Pacoshoz hasonló mennyiségű portugál futballista-kolónia egy helyen lelhető még fel: a Deportivo La Corunában. A szebb napokat megélt egyesület nem csak földrajzi fekvése miatt lehet vonzó, hanem a pénzügyi csőd szélén egyensúlyozó klubnak segítséget nyújt a többek között José Mourinho és Cristiano Ronaldo pályafutását egyengető Jorge Mendes, az amúgysem éppen erkölcsösségükről és mértéktartásáról ismert játékosügynökök egyik legnagyobb szélhámosa, aki a Bebé-transzferrel még a komplett Manchester Unitedet is át tudta verni, és első üzleteit éppen a Deporral kötötte meg. Nos, ő a kapocs most rengeteg portugál játékos és a Depor között, ahol többek között olyan jól hangzó nevek szerepelnek, mint Silvio, Zé Castro, André Santos, Diego Salomao, Pizzi, Bruno Gama, Nélson Oliveira, igaz, többnyire csak kölcsönben, de Paulo Assuncao, vagy Evaldo neve is ismerősen csenghet az értő füleknek. És, hogy a pont is felkerüljön az I-re, találjátok ki, vajon hogyan szerepel a Depor a bajnokságban? Hát persze, hogy nincs náluk rosszabb egylet a bajnokságban!
A hírek szerint a helyzet kialakulásának (és részben a posztnak nevezett bohóckodásnak) okai elsősorban edzői képességek, vagyis inkább annak a hiányában keresendőek, ezen bőven javíthat a nemrég kinevezett Domingos Paciencia, aki a Malaga ellen egyből sikerre is vezette csapatát, és ismerjük őt annyira, hogy felfelé íveljen ennek a kolóniának a sorsa. Úgyhogy mi azt mondjuk: hajrá, Depor, hajrá Domingos!
