Beszélhetünk-e európai nagycsapatról trófeák nélkül?Talán. Beszélhetünk-e helyi nagycsapatról kupák és címek nélkül? Esetleg. Mi kell ahhoz, hogy egy klubot az egész kontinensen ismerjenek és tényezőnek tartsák? És mi kell ahhoz, hogy ez a klub megszűnjön tényezőnek lenni? És legfőképpen: melyik stádiumban van most a Sporting CP csapata? Szerintünk a fent felsoroltak közül már mind megvolt a lisszaboni Oroszlánoknak, ám az is biztos, hogy most épp nem a topcsapat oldalát mutatja a klub. A kérdés már csak az, hogy miért.
Beszélhetünk-e európai nagycsapatról trófeák nélkül?Talán. Beszélhetünk-e helyi nagycsapatról kupák és címek nélkül? Esetleg. Mi kell ahhoz, hogy egy klubot az egész kontinensen ismerjenek és tényezőnek tartsák? És mi kell ahhoz, hogy ez a klub megszűnjön tényezőnek lenni? És legfőképpen: melyik stádiumban van most a Sporting CP csapata? Szerintünk a fent felsoroltak közül már mind megvolt a lisszaboni Oroszlánoknak, ám az is biztos, hogy most épp nem a topcsapat oldalát mutatja a klub. A kérdés már csak az, hogy miért.
Sporting Clube de Portugal - Portugália minden tekintetben legnagyobb klubjai közül a harmadik, Lisszabon második számú csapata, több aranylabdás játékos nevelőegyesülete, portugál válogatottak sorának klubja. Jelenleg azonban az Európa Liga egyik legkönnyebb csoportjában utolsó helyen állva tépi az érte szurkoló milliók idegeit, a portugál bajnokságban pedig hasonlóan reménytelenül bukdácsol.
Persze nézőpont kérdése, hogy minek tekintjük a Liga Sagres hetedik helyét és az EL-csoportkört; Magyarországról nézve ez hatalmas eredmény, Európa egyik top bajnokságából magától értetődő dolog. Ezért először talán azt kéne megvizsgálni, hogy valóban egy nagy hagyományokkal rendelkező, Európa-szerte ismert klubról van-e szó.
A Sporting összesen 18-szor nyerte meg hazája bajnokságát és 15-ször a nemzeti kupát, emellett számos egyéb hazai címmel is büszkélkedhet. 18 bajnoki címmel az összes nagy európai bajnokságban, Olaszországtól Anglián át a Bundesligáig az egyik, ha nem a legeredményesebb csapatról beszélhetnénk, tizenöt kupagyőzelmet pedig senki nem nyer véletlenül. Nemzetközi szinten KEK-győzelem, UEFA-kupa döntő, számtalan Bajnokok Ligája- és Európa Liga-részvétel (a legfrissebb a tavalyi elődöntő) bizonyítja, hogy a zöld-fehérek igenis az európai elithez tartoznak. Szigorúan az eredményeik alapján ez kb. az AS Roma, Lazio, Arsenal, Manchester City vagy épp a Feyenoord szintje. Nos, ehhez képest az idei szereplés leginkább a Siófokot idézi...De vajon idén kezdődött mindez?
Bajnokságot pontosan tíz éve képtelen nyerni a klub, azóta két kupagyőzelem és a már említett UEFA/EL-menetelés említhető, a gondok tehát nem most kezdődtek.
Nagyon leegyszerűsítve, egy csapat szereplését általában meghatározhatja a játékoskerete, az edzője vagy épp a vezetőség, aki az első kettő alakításával járulhat hozzá a sikerhez, vagy épp a kudarchoz.
Az elmúlt tíz évben, és idén sem lehet azt mondani, hogy a Sporting gyenge kerettel rendelkezett volna, legalábbis nem volt jelentősen gyengébb, mint a rivális Portóé vagy Benficáé. Ez az az időszak, mikor feltűnik az Alvalade stadionban bizonyos C. Ronaldo, később Danny, majd Nani, de Joao Moutinho is a csapattársuk. A klub akadémiája egyébként is ontja a tehetségeket, akiket aztán többé kevésbé megfelelő áron el is engednek, eddig tehát nincs hiba. Úgy tűnik inkább, hogy a baj az értük kapott pénz elköltésénél van (az elmúlt tíz évben közel száz millió euró bevétele volt csak játékoseladásból a Sportingnak), hiszen számos olyan átigazolást lehetne említeni ebből az időszakból, amikor gyakorlatilag ablakon kidobott pénz volt egy-egy játékos megvásárlása.
Durván 300 kilométerrel északabbra viszont évente feltűnik egy fillérekért vásárolt brazil, kolumbiai, esetleg uruguayi tehetség, akik szinte azonnal be is illeszkednek az évek óta megszokott játékrendbe, zökkenőmentessé téve az éppen aktuális sztár eligazolását. Félreértés ne essék, az FC Porto és a Braga is sok használhatatlan játékost szerez meg, közel húsz kölcsönadott játékosuk van minden félidényben. De az ilyen melléfogásokat bőven kompenzálják a a sikeresebb tranzakciók és úgy tűnik, Észak-Portugáliában a megfigyelőhálózat olyan hatékony, mint Lisszabonban az utánpótlás.
Ami a zöld-fehérek edzőit illeti: az elmúlt tíz évben Franky Vercauteren a tizenharmadik edző, aki irányítja a csapatot. Persze közöttük volt olyan, aki csak néhány meccsre vette át a dirigálást, mint a legutóbb Oceano Cruz, de azért ez a magas szám leginkább a magyar klubokat szokta jellemezni, az eredményt pedig ismerjük.
Különböző portugál fórumokon érdeklődve a legtöbben egyértelműen Paulo Bento, jelenlegi portugál szövetségi kapitány távozásával azonosítják a hanyatlás kezdetét. Ezt támaszthatja alá az is, hogy Bento négy évig ült a kispadon (utána pedig három év alatt nyolc edzőt fogyasztott a csapat), ami alatt azért nyert két kupát és szuperkupát is. Nem mellesleg ő is a klub korábbi játékosa, tehát valószínűleg jól ismerte a viszonyokat. Ez pedig egy olyan tényező, amit nem szabad alábecsülni, a klubhoz nem kötődő játékosok, edzők, a gyorsan cserélődő keret sohasem érhet el sikereket. Árulkodó jel az is, hogy a jelenlegi csapatból egyedül a a kapus Rui Patrício az, aki legalább három éve a csapat tagja, a keret 70%-a külföldi, nemrég érkezett játékos, így pedig esélyük sincs egy összeszokott csapat kialakítására.
Ezen kívül szimbolikus lépés lehetett még Joao Moutinho távozása is. Az egyik legjobb portugál játékos 16 éves kora óta játszott a Sporting felnőtt csapatában, rengeteg edzővel és játékossal dolgozott együtt, míg 2010 nyarán, a VB-keretből is kimaradva úgy döntött, hogy nem aprózza el tehetségét. Riválishoz általában ritkán, akkor is jó indokkal igazol az ember, Moutinho Portóba igazolása tehát valamennyire az egész klubot, klubvezetést is minősítette. Ez nagyjából olyan lépés volt, mint Fabregas vagy épp Van Persie eligazolása az Arsenalból.
Vele együtt egyébként távozott még a csapattól Miguel Veloso, a talán egyetlen piacképes játékos, illetve Liédson is, aki nyolc évig volt a csapat játékosa, és talán az egyetlen jó igazolása volt a klubnak.
A klubvezetőség behatóbb ismertetése egy külön posztot igényelne, de természetesen itt is szorosan összefonódik politika és futball, a Sporting pedig sokáig nem a megfelelő oldalhoz húzott. Az viszont az eddigiekből is világosan kiderül, hogy politika ide vagy oda, menedzseri szinten vannak igazán nagy bajok a klubnál. Elcseszett átigazolások sora, gyengébbnél gyengébb edzők szerződtetése, a klub világszínvonalú akadémiájának kihasználatlansága jellemzi a felső vezetést, ez pedig olyan hiba, amit egy Porto, Benfica vagy Braga kíméletlenül kihasznál és évekre, évtizedekre megelőzi a Sportingot.
A lisszaboni oroszlán egyelőre tehát nagyon mélyen alszik. Vajon minek kell történnie ahhoz, hogy végre felébredjen?