Ha itthon azzal a felszólítással tesszük próbára ismerőseink tudását, hogy ugyan mondjanak már három Portugália határain kívül tevékenykedő luzitán edzőt, akkor a többségnek elsőre valószínűleg José Mourinho neve fog beugrani. Másodjára minden bizonnyal Paulo Sousát fogják mondani, kivéve a fehérvári kötődésűek, ők talán elsőre. Ezután viszont jellemzően bajban lesznek. Pedig rajtuk kívül is több ismert portugál szakember dolgozik hazájuktól távol, több-kevesebb sikerrel. Közülük mutatunk be néhányat.
Ha itthon azzal a felszólítással tesszük próbára ismerőseink tudását, hogy ugyan mondjanak már három Portugália határain kívül tevékenykedő luzitán edzőt, akkor a többségnek elsőre valószínűleg José Mourinho neve fog beugrani. Másodjára minden bizonnyal Paulo Sousát fogják mondani, kivéve a fehérvári kötődésűek, ők talán elsőre. Ezután viszont jellemzően bajban lesznek. Pedig rajtuk kívül is több ismert portugál szakember dolgozik hazájuktól távol, több-kevesebb sikerrel. Közülük mutatunk be néhányat.
És André Villas-Boas? Na ugye, hogy tudtuk mondani még egyet! Más kérdés, hogy a portugál futballra rálátással nem bíró emberek számára az Académicánál és a Portónál elért sikerei helyett a Chelseavel való lebőgése miatt lett ismert. Most a Tottenhamet igyekszik a BL-be vezetni, egyelőre sikeresebbnek tűnik, mint a kékeknél volt... Egyébként kevesen tudják róla, hogy 21 évesen már szövetségi kapitány volt. Hol? A Brit Virgin-szigeteken. Nem vicc, AVB 1998-99-ben volt a karibi válogatott főnöke, itt megnézhetitek milyen eredménnyel.
A kolozsvári illetőségű szurkolók újabban Paulo Sérgio nevével ismerkedhetnek. A CFR vezetőedzőjévé a napokban kinevezett Paulo Sérgio játékoskorában egy középszerű csatár volt, aki profi karrierje során majd' egy tucatnyi csapatban megfordult, többnyire az alsóbb osztályokban. Az élvonalban 86 meccset játszott, 18 gólt elérve. Karrierjét 2003-ban fejezte be az Olhanensében, ahol ezután mindjárt el is kezdett edzőként dolgozni. Edzői pályafutása nagyszerűen kezdődött, hiszen az akkor a harmadosztály déli csoportjában szereplő olhaóiakkal egyből megnyerte a bajnokságot és feljutott a második vonalba. 2006-ban a Santa Clarához távozott, majd a Beira-Marnál, a Paços Ferreiránál és a Vitória Guimarãesnél eltöltött évek után 2010-ben megkapta élete nagy lehetőségét, a Sporting edzője lett. A zöld-fehér klub már akkor is válságban volt, és hát szó, mi szó, Sérgio sem tudott csodát tenni a csapattal, így aztán rövidúton meg is köszönték a munkáját Lisszabonban és 2011 februárjában kirúgták. Nem túlságosan sikeres karrierje ellenére a skót Heart of Midlothian vezetői úgy találták, hogy Sérgio lehet az ő emberük. És láss csodát, a tulajdonképpen nevesincs szakember Skóciában tényleg megtalálta számításait: 2012-ben a Hearts a bajnokságban ugyan csak ötödik helyen zárt, viszont megnyerte a Skót Kupát, méghozzá a döntőben 5:1-re elgázolva az edinburgh-i városi rivális Hiberniant. Kapott is egy szerződéshosszabbítási ajánlatot a nyáron, amit azonban elutasított, így új munkahely után nézhetett. Ezután került Kolozsvárra, ahol több honfitársa is játszik. A KVSC-blog szerint szerény, de határozott, kissé filozofikus úriember az új tréner, aki úgy véli, az eredmény csak a szótárban előzi meg a munkát. Meglátjuk, hogy tud-e majd olyan sikeres lenni a román bajnokságban is, mint a skótban, avagy csúnyán befürdik-e, mint a Sportingnál.
Elődjét, Jorge Costát ugyanis valószínűleg nem zárták szívükbe a CFR-drukkerek. Igen, a Porto korszakos egyéniségéről, az 50-szeres válogatott bekkről van szó. Az eddigi rövid edzői pályafutása során 2007-ben a Bragát 4. helyre, 2009-ben pedig az Olhanensét az élvonalba vezető, majd ott is tartó Costa 2011 májusában került a CFR kispadjára, ám annak ellenére, hogy a vasutasok vezették a bajnokságot, egy év múlva eltávolították pozíciójából. A Rapid Bukaresttől elszenvedett 5:0-s zakó bizonyára túl sok lehetett... Jelenleg a ciprusi AEL Limasszolnál próbál szerencsét.
Még egy kicsit a Kolozsvárnál maradva: érdekes, hogy az utóbbi időben Carlos Brito, Jaime Pacheco és Sérgio Conceição neve is felmerült, mint lehetséges CFR-edző, a portugál szálakat tehát úgy tűnik, nem akarják elvágni. A luzofón beütés egyébként is erős Romániában, szinte mindegyik csapatban találunk portugál és/vagy brazil légiósokat.
Vannak olyan portugál edzők is, akik ha már belevágtak egy külföldi kalandba, akkor meg sem álltak Afrikáig vagy Ázsiáig. Közülük a legismertebb a most 66 éves Manuel José, aki egyiptomi kalandozásai során sikert sikerre halmozott az Al-Ahlynál. 2001 és 2012 között három ízben volt a kairói csapat vezetőedzője, mindhárom alkalommal serlegek kerültek a klub vitrinjébe. Az Afrikai Bajnokok Ligáját és a CAF Szuperkupát egyaránt négy alkalommal hódította el, emellett hat egyiptomi bajnoki címmel, két egyiptomi kupa- és négy szuperkupa-győzelemmel büszkélkedhet. 2006-ban triplázott, ekkor az Al-Ahly megnyerte a bajnokságot, a kupát és az Afrikai BL-t is, a klubvilágbajnokságról pedig bronzéremmel tértek haza. Nem meglepő módon ebben az évben a fekete kontinens legjobb edzőjének is megválasztották. Érdekes, hogy bár szaktudását mindenki elismeri, hosszú karrierje során soha nem vezette a portugál válogatottat. Az angolait ellenben igen, viszont abban nem sok öröme volt, hiszen a 2010-es hazai rendezésű Afrikai Nemzetek Kupáján az angolaiak a negyeddöntőben kiestek. Ezután José nyilvánosan bocsánatot kért Angola népétől és lemondott. A Boavistával 1992-ben kupát és szuperkupát nyert mester jelenleg Iránban edzősködik, a Persepolis FC-t próbálja sikerre vezetni.
Tényleg, ha már Irán szóba került: ne feledjük, a perzsa ország szövetségi kapitánya 2011 áprilisa óta Carlos Queiroz. Az iráni válogatottnak jó esélye van kijutni a 2014-es brazíliai vb-re, de nincs egyszerű dolguk, nagyon kiegyenlítettnek tűnik a selejtező-csoportjuk.
Persze nem mindenkinek jött be a közel-keleti kaland. A Boavista sikeredzőjeként ismertté vált Jaime Pachecónak sem igazán, aki hiába nyerte meg 2009-ben, megérkezése után szinte azonnal a Faiszal bin-Fahad hercegről elnevezett szaúdi kupát az Al-Shababbal, egy év múlva már távoznia is kellett egy vesztes Ázsiai BL-csoportmeccset követően. Pacheco nem tért haza, inkább a messzi Távol-Keletre igazolt: 2011 óta a Frédéric Kanoutét is foglalkoztató kínai Beijing Guoan alkalmazásában áll. Az elmúlt szezonban ezüstérmet, idén bronzot szerzett csapatával. Ki tudja, ha hagyják tovább dolgozni, egyszer talán ő lehet majd a kínaiak Manuel Joséja.
