A portugál válogatott tovább folytatja önmaga szopatását a vébéselejtezőkön, ezúttal az északírek jelentettek megoldhatatlan feladatot az önmagát kereső csapatnak. A mostani két selejtező fordulóban Magyarország például hatszor annyi pontot szerzett, mint Portugália – ilyesmi azért viszonylag ritkán fordul elő.
A portugál válogatott tovább folytatja önmaga szopatását a vébéselejtezőkön, ezúttal az északírek jelentettek megoldhatatlan feladatot az önmagát kereső csapatnak. A mostani két selejtező fordulóban Magyarország például hatszor annyi pontot szerzett, mint Portugália – ilyesmi azért viszonylag ritkán fordul elő.
Azt mindenki tudta Portugáliában, hogy az oroszok ellen elvesztett pontokat könnyedén be lehet pótolni kedden a gyengébbik ír csapat ellen, így nem is volt különösebb letargia a moszkvai meccs után. Három ponttal megléptek a ruszkik, naés? Majd Lisszabonban helyreteszik őket, a kicsiket mindketten végigverik és a végén Portugáliáé az első hely és vele a biztos repjegy a dél-amerikai rokonokhoz.
Észak-Írországról személy szerint annyi emlékem van, hogy pár éve (igaz, barátságos meccsen) lazán vertük őket, többek közt az épp formán kívül lévő Gera Zoli nagy góljával, tehát úgy számoltam a meccs előtt, hogy azért ezt nyögvenyelősen is, de hozni fogják Ronaldoék. A VB-re vezető út nem azulejo-val van kirakva, ez azért már látszott Moszkvában is, de ez a meccs nem szabad, hogy gondot okozzon. Hát okozott, nem is kicsit.
Pedig a kezdő ugyanaz volt, mint pár napja Oroszországban (és nagyjából az EB-n is ezt láthattuk), egyedül a már az előző meccset is kihagyó Meireles nem játszhatott, helyette Rúben Michael kezdett. Az ellenfél kezdője ellenben nem túl félelmetes, aki nem figyeli napi szinten az észak-írországi labdarúgást, annak max. Johnny Evans neve lehetett ismerős, meg esetleg a kapus, Roy Carroll, de ő is csak azért, mert általában Megyeri cseréje az Olympiakoszban.
Aztán a meccs mégis úgy nézett ki, mint az oroszok elleni, azzal a különbséggel, hogy most nem az első tíz percben, hanem a harmincadikban kapta a teljesen hülye gólt a csapat (a gólszerző a világhírű, félelmetes Aberdeen csapatában játszik), utána pedig jött a szokásos egykapuzás. Az oroszok nagy mákkal ki tudták bekkelni, az írek szerencsére nem, az általában agyonszidott Postiga, akinek főleg a töketlenségét, a lassú reakcióit szokták felróni, most egész szépen ismerte fel a helyzetet és lőtt gólt fordulásból Carrollnak. Többet magáról a meccsről nem is írnánk, mert nincs is értelme, meg amúgy is csak összefoglalót láttunk róla.
Ahogy múlt héten is írtuk, az akkori vereség után, pánikra ugyan nincs ok, hiszen nem valószínű, hogy Portugália lemaradna a VB-ről és ezt az állítást továbbra is tartjuk. Annyi viszont változott ezzel a hülye döntetlennel, hogy most már öt ponttal megy a Capello vezette orosz csapat, így a csoportelsőség megszerzéséhez már nem elég legyőzni őket Lisszabonban, nekik is botlani kell. Ami azért nem egy utolsó szempont, mert pótselejtezőre kényszerülni még a legjobbak sem szeretnek, az már nagy lutri. Mondjuk inkább jusson ki így Portugália Brazíliába, mint pl. Hollandia, akik emberemlékezet óta csont nélkül húzzák be a selejtezőket, hogy aztán az aktuális világversenyen lebőgjenek (sokszor épp a portugálok ellen, ha-ha). Tavasszal remélhetőleg mindenki formába lendül, akinek ez most nem sikerült és akkor nem Postigától kell várni majd a megmentő gólt. Mert ha igen, ott már nagy a baj.
