Az európai labdarúgás élmezőnyét, a klubfutball csúcsát manapság már könnyen követhetjük, akár élőben, akár tévén keresztül, akár az interneten. Nemcsak a meccsekről, hanem szinte az összes valamirevaló klub mindennapjairól olvashatunk megdöbbentő részletességgel, így joggal érezhetjük úgy, hogy bőségesen el vagyunk látva információkkal a lényeges dolgokkal, arra érdemes csapatokkal kapcsolatban. Van azonban a topfutballnak egy olyan szelete, jobban mondva egy egész bajnoksága, amelyről valamiért Magyarországon még keveset lehet hallani, olvasni, a kirakatcsapatokat kivéve pedig szinte alig ismerik néhányan magát a bajnokságot. Ezen ország futballja, beleértve a válogatottat és klubcsapatait egyaránt, nem számítanak itthon népszerűnek, a legtöbben felületes ismereteik alapján egy legyintéssel intézik el őket. A lekezelő, lesajnált stílus azonban egyre kevésbé jogos, a délnyugat-európai ország futballja eddig is megkerülhetetlen tényező volt a kontinensen és az utóbbi években (újra) a klubfutballja is kezdi utoléri világhírű edzői és játékosai eredményeit. Az Ibériai-félsziget kisebbik, de egyre jobban erősödő bajnoksága üvöltve veri, sőt, ráborítja az asztalt az úgynevezett TOP 4 bajnokság csapataira és ellentmondást nem tűrve követel helyet magának a legerősebb bajnokságok között. Ez a Liga Sagres, ez Portugália.
Az európai labdarúgás élmezőnyét, a klubfutball csúcsát manapság már könnyen követhetjük, akár élőben, akár tévén keresztül, akár az interneten. Nemcsak a meccsekről, hanem szinte az összes valamirevaló klub mindennapjairól olvashatunk megdöbbentő részletességgel, így joggal érezhetjük úgy, hogy bőségesen el vagyunk látva információkkal a lényeges dolgokkal, arra érdemes csapatokkal kapcsolatban. Van azonban a topfutballnak egy olyan szelete, jobban mondva egy egész bajnoksága, amelyről valamiért Magyarországon még keveset lehet hallani, olvasni, a kirakatcsapatokat kivéve pedig szinte alig ismerik néhányan magát a bajnokságot. Ezen ország futballja, beleértve a válogatottat és klubcsapatait egyaránt, nem számítanak itthon népszerűnek, a legtöbben felületes ismereteik alapján egy legyintéssel intézik el őket. A lekezelő, lesajnált stílus azonban egyre kevésbé jogos, a délnyugat-európai ország futballja eddig is megkerülhetetlen tényező volt a kontinensen és az utóbbi években (újra) a klubfutballja is kezdi utoléri világhírű edzői és játékosai eredményeit. Az Ibériai-félsziget kisebbik, de egyre jobban erősödő bajnoksága üvöltve veri, sőt, ráborítja az asztalt az úgynevezett TOP 4 bajnokság csapataira és ellentmondást nem tűrve követel helyet magának a legerősebb bajnokságok között. Ez a Liga Sagres, ez Portugália.
Mostanra már biztosan sokan felhúzták magukat a bevezetőben leírtakon, hiszen, hogy is gondolhatnánk komolyan, hogy a portugál bajnokság felveheti a versenyt az angol, spanyol, német, esetleg a mostanában kissé haloványabb olasz megfelelőjével? Egyáltalán milyen csapatok vannak ott a Portón és a Benficán, ja és a Sportingon kívül? – kérdezhetnék sokan.
Mi meg úgy gondoljuk, hogy egy bajnokságot lehet szeretni, a meccseit élvezni egyszerűen azért, mert szimpatikus maga az ország, vagy annak futballkultúrája, esetleg egy bizonyos csapata, és lehet azért is kiemelt figyelemben részesíteni, mert színvonalas meccseket, izgalmas csatákat és zseniális játékosokat láthat az ember. Van tehát érzelmi, úgymond kevésbé egzakt oka és lehet ennél „szakmaibb” indoka is annak, hogy egy bizonyos bajnokságot kövessünk. Mi most mindkettőből szeretnénk felsorolni néhányat, hogy bebizonyítsuk, a portugál focit igenis érdemes figyelni.
Kezdjük azzal, hogy az évtizedekig három megaklub versengéséről szóló portugál első osztály az utóbbi néhány évben már legalább négy szereplőssé alakult, akik mögött már a többi csapat is egyre erősebbé válik. A Liga Sagres az utóbbi években rendre hat csapattal vesz részt a két európai kupában, ennél többet, hetet csak az angol, a spanyol és a német bajnokság indít. A létszámnál valamivel fontosabb azonban, hogy ezek a csapatok egyáltalán nem csak „mellékszereplők” a BL-ben és az EL-ben, hanem kőkemény ellenfelei a legjobb csapatoknak is. A Bajnokok Ligáját összesen négyszer nyerte meg portugál csapat, emellett ötször lettek másodikak, amivel bőven megelőzik pl. a franciákat, de az érmek számában a hollandokat is, így az ötödik legeredményesebb nemzetről beszélünk. Az Európa Liga (UEFA-kupa) utolsó tíz kiírásából két arany- és két ezüstérem került Portugáliába, ebben az időszakban csak a spanyol csapatok voltak náluk eredményesebbek.
A különböző országok és klubok 1960-ban bevezetett, UEFA-együtthatón alapuló rangsorát általában sok kritika éri, aminek valószínűleg van némi alapja, így az ebből levont következtetéseket illik helyén kezelni. Ennek ellenére a portugál klubok elég magabiztosan gyűjtögetik pontjaikat, amivel jelenleg az ötödik helyen állnak a rangsorban, reális eséllyel arra, hogy megelőzzék az olasz bajnokságot. Ez a jó szereplés persze nyilvánvalóan még mindig a három (négy) nagycsapat teljesítményének köszönhető, de láthatóan a középcsapatok is egyre inkább kiveszik a munkából a maguk részét.
Hasonló a helyzet, ha a klubok helyett az egyéneket vizsgáljuk. 
Szinte minden évben felbukkan egy-egy olyan tehetség, vagy épp kész játékos, aki valamelyik portugál csapatból indult, esetleg Portugália volt az első európai állomása. Idén Hulk, Axel Witsel, na és persze Javi García hozott eurómilliókat, tavaly Falcao miatt állt sorban a fél kontinens, de említhetnénk korábbról Fábio Coentrãót, David Luizt, Ramirest, vagy (csak, hogy ki ne maradjon) C. Ronaldót is. Ez persze valahol azt is bizonyítja, hogy az igazán nagy játékosok nem, vagy csak rövid ideig maradnak a SuperLigában, de amint azt látjuk, utánpótlás mindig van, a bajnokság színvonala emiatt tehát nem csökken.
Persze erősen szubjektív okokat is fel tudunk sorolni a portugál bajnokság mellett, kezdve azzal, hogy itt még úgymond "őszinte támadófocit" játszik a csapatok többsége, ami általában izgalmas meccseket eredményez. A portugál liga ezenkívül mindig is egyfajta előretolt helyőrsége volt a brazil, argentin és különböző afrikai országok tehetségeinek, akiket itt látunk játszani, később jó eséllyel valamelyik európai gigaklubban fognak szerepelni később.
Muszáj megemlíteni azt is, hogy a portugál futball fejlődősét a magyarok is nagyban segítették, a két ország labdarúgása több ponton is összefonódik. Guttmann Bélát máig a legjobb, legnagyobb hatású edzőként emlegetik a Benficánál (és a többi portugál csapatánál), de Baróti Lajos, Szabó József vagy épp szegény Fehér Miki is maradandót alkotott az országban.
Végezetül a futballt körülvevő környezetet is érdemes elővenni, hiszen a portugál focit nem rázza meg évente bundabotrány, a stadionok többsége nem omladozó romhalmaz, hanem díjnyertes modern aréna, a liga nézettsége már most is a top bajnokságok közelében van és folyamatosan növekszik, tehát kijelenthető, hogy minden értelemben egy színvonalas és izgalmas pontvadászatról van szó, ami méltatlanul kevés figyelmet kap itthon.
Összefoglalva tehát, ez az oldal azoknak készül, akik érdeklődnek a portugál foci iránt a három nagy csapaton túl is, akik elhiszik, hogy valóban színvonalas meccseket játszanak ott lent, délnyugaton, akik képesek túllépni a Barcelona, Real Madrid, Manchester, München stb. univerzumon, akit nem zavar, hogy több a színészkedés és a biciklicsel, mint az angol bajnokságban; akiket érdekel a portugál SuperLiga.
