Neeem, nem szívetek választottjára gondoltam, bár ha esetleg hölgyek is olvasnak minket, akkor talán nem is lőttem nagyon mellé. Én ugyanis az Igazi Ronaldóra utaltam a címben, aki  a hollandok ellen magára talált, továbblőtt minket a csehek ellen is, sőt, az Eb-t is megnyeri majd nekünk.

Az eddigi legsimább meccsünket láthattuk az Eb-n kérem szépen. Ilyesféle kijelentés egy negyeddöntő után igencsak furán hangzik, de mégis így van.

De hát ez van akkor, ha a vicccsoport győztesei - kik ráadásul negatív gólaránnyal lettek elsők - találkoznak a halálcsoport-másodikkal. Végig tudtuk, hogy mi fogunk továbbjutni, még akkor is, ha a gól igencsak váratott magára.

a pályán kívül is összecuppant a két nemzet

Az elején a csehek domináltak, bár ez így egy kicsit azért erős, mert helyzetig nem jutottak. Fogalmazzunk úgy, hogy náluk volt a labda és támadásokkal próbálkoztak. Ez a kezdetleges meccskép azonban hamar megváltozott, és miután Ronciék kezükbe vették az irányítást, gyakorlatilag meg is tartották azt egészen a meccs végéig.

Az első félidő a nagy portugál fölény ellenére nem hozott nagy helyzeteket. Postiga annak ellenére, hogy már tudta, hogyan kell gólt lőni, korán lesérült, helyette pedig a fejjel jó, minden más szempontból azonban iszonyúan gyenge Almeida állhatott be. Nem tudni még egyelőre, hogy mekkora Postiga baja, de annyi biztos, hogy nem az ő hiánya lesz a legmegérezhetőbb - már ha egyáltalán lesz ilyen.

Kb. ennyi történt az első félidőben és hirtelen kezdtek meggyőződni az emberkék arról, hogy ez a cseh csapat akár ki is húzhatja a büntetőkig valahogy. Bevallom egy pillanatra nekem is volt egy olyasfajta flessem, hogy Jirácek bebombázza a döntő tizit, Naniék meg értetlenül veszik tudomásul, hogy mi történt, de gyorsan el is hessegettem.

A második félidőben aztán már jöttek a helyzetek szép számban, Nani és Ronci tarthatatlannak bizonyultak, a középpálya pedig nagyon stabilan adta mindenhez az alapot. Bílek fiai közül csak Pilar és Jirácek egy-egy felfutása volt említésre méltó, bár helyzetük ezekből sem kerekedett, így inkább Cech kapust dicsérném. Amit tudott, azt megtette.

itt például saját csapattársát, Kadlecet tarolta el a gól elkerülése érdekében

A gól továbbra is érett, de csak nem akart jönni. Roncink második kapufája után már azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen frappáns módon kéne a védelmére kelni a meccs után, de szerencsére erre nem kell, hogy sor kerüljön. Merthogy ő az Igazi és ez már megcáfolhatatlan. Megtaláltuk és ő is megtalálta saját magát. Moutinho pedig az Igazi fejét találta meg egy pazar labdával, amiért ugyancsak jár az elismerés.

"Keblemre, pajti!"

Nagy az öröm tehát, hiszen ott vagyunk a legjobb négy között, amire a szakértők nem adtak sok esélyt a torna kezdte előtt. Nincs más dolgunk tehát, mint diadalittasan kérkedni egy sort a haveroknak, kiröhögni este a németeket Samaras gólja után, holnap pedig hátradőlve, kényelmesen végignézni a spanyolok és a franciák vajúdását. Lényegében mindegy is, hogy melyikükkel meccselünk majd, hisz mindkettőjükkel van némi elszámolnivalónk.

képek: daylife.com