Bento nyilatkozott egy olyasmit még a torna előtt, hogy azért választották Opalenicát, ezt az eldugott lengyel kisvárost szálláshelyül, mert kiváló edzéslehetőségekkel szolgál. Ez így is van és ezen kiváló edzőpályák egyikén, miközben a naplemente vörösre festette az eget, Postiga, arcán komor tekintettel a tizenhatos vonalára helyezte a labdát.

A többiek már legalább egy fél órája elhúztak, hisz az edzésnek akkor volt vége, de Postiga úgy érezte, hogy neki még maradnia kell. Valamire rájött. Persze még ő maga sem tudta, hogy ez a dolog teljesen megbízható-e és azt sem tudta eldönteni, hogy vajon kezd-e begolyózni, hogy egyáltalán ilyen dolgokkal foglalkozik. A magabiztosság már egyébként is régóta ismeretlen terület volt a számára.

A labda tehát ott pihent a tizenhatos vonalán, Postiga pedig két méterrel mögötte állt. Vetett még egy pillantást a vörösödő, vattacukor formájú felhőkre és egy pillanatra eszébe jutott, hogy ez már a szabadideje rovására fog menni, de gyorsan el is hessegette ezeket a gondolatokat. Fújtatott egyet, majd nekifutott és rúgott egy jó egészségeset a lasztiba, ami ennek hatására bődületes erővel vágódott a kapu jobb felső sarkába.

Postiga ezután térdre rogyott, majd nevetni kezdett és felkiáltott:

- Ez az! Megvan! Ki gondolta volna, hogy ez ilyen egyszerű? Ezt nem hiszem el! Végre!

Ki tudja meddig örömködött volna és meddig folytatta volna még lelkes önfejlesztő tevékenységét, ha valaki nem teszi a tenyerét a vállára észrevétlenül, ezzel gyakorlatilag a frászt hozva Postigára. Cé volt az.

- A rosseb, mi a franc? Jajj, csak te vagy Roni? A szívbajt hozod rám! - tért magához lassan.

- Mond csak Hélder, mi a kénköves ménkőt csinálsz te még itt egymagadban? Gyere már be! Elemezzük a cseheket. Most vettük csak észre, hogy nem vagy ott.

- Roni, rájöttem...

- Mi van? Mire jöttél rá? Kezdesz rám ijeszteni, haver. Figyelmeztetlek,  nagyon rossz ajtókat nyitogatsz, ha valami mély filozófiát akarsz előttem kibontani és fejtegetni.

- Figyelj. Ez marha egyszerű, nem is értem, hogyan kerülhette el idáig a figyelmünket. A gólhelyzetekről van szó, a lövésekről meg a pontosságról...

- Lökjed, de gyors legyél, mert nem akarok lemaradni semmiről, ami odabenn folyik.

- Oké, csak figyelj már. Szóval látod ott azt az oszlopot kb. 10 méterre jobbra a kaputól?

- Látom. Miért? - kérdezte Ronaldo, most már kíváncsian.

- Hát szimplán csak annyi, hogy becélzod, megrúgod a lasztit és a végeredmény bombagól! Eddig sosem értettem, miért nem vagyok hatékony. Most már tudom, érted? Mert mindig a kaput céloztam meg. Ha megcélzok egy kiválasztott objektumot, vagy máshogyan fogalmazva, nem a kaput veszem célkeresztbe, akkor a végeredmény egy bombagól lesz. Hát ez rohadt királyság, el kell mondanunk a többieknek is, gyere, még nincs teljesen sötét, talán...

- Ne fáradj, pajtás. Az a helyzet, hogy mi ezt mind így csináljuk már eszemet sem tudom mióta. Egyértelmű, hogy nem a kaput kell megcéloznod. Szinte törvényszerű, hogy akkor nem fog bemenni semmi. Na de ezt te eddig nem is tudtad?

Postiga csak nézett némán, mint akit leforráztak. Szeretett volna valamit mondani, valahogyan legalábbis reagálni Roni szavaira, de nem sikerült neki.

- Ne emészd magad, gyere öltözz át gyorsan, de mint a Speedy González! Ott vagyunk Pepe, meg Bruno szobájában. Mondtam már, hogy a cseheket elemezzük? Na mindegy, siess, mi ott leszünk! - sürgette Ronaldo a lefagyott Postigát, aki csak nehezen tért magához, miután illúziói romjai maguk alá temették.

Miután átvedlett és azon agyalt, hogyan magyarázza ki magát majd Roni előtt, Pepe hangos állateredetű röhögését már hallotta a folyosó végéről is. Odaért, majd benyitott. Pepe a laptopja előtt ült, a többiek pedig "kicsiarakás" effektusban köréje rajzoltak egy szabályos félkört és hangosan vihogtak valamin.

- Ti meg min mulattok olyan jól? Azt hittem itt komoly elemzés folyik!

- Hát ez így is van, gyere ide nemhogy lemaradásaid lesznek! - szólt oda Pepe Postigának tekintélyt parancsolóan.

Mikor Hélder is elfoglalta helyét a többiek között, Pepe folytatta a mondanivalóját:

- Szóval fiúk, nyilván ha a csehekkel játszunk, rohadtul vagány lenne tőlünk, ha megtanulnánk néhány beugatást a nyelvükön! Képzeljétek csak el a fejüket! Wehehehhh!

- Hé, ácsi. Arról volt szó, hogy elemzés folyik itt, nem? Az elemzés az pedig egy komoly dolog! - méltatlankodott Postiga

- Hát én tudom, hogy az és amit most én átadok nektek srácok, az nagyon is komoly. Figyeljetek! Megtanulhatunk pár szavat is, de az csak annyit ér majd, hogy összevissza bekiabáljuk nekik. Az is vicces lesz elsőre, de utána már uncsi. Épp ezért néztem utána pár rendhagyó kifejezésnek, amit akármikor elsüthetünk és nagyot is fog szólni!

- Elég ha mindenki megtanul egyet szerintem. Rohadt nehéz a nyelv srácok, egyik ismerősöm játszott Prágában egy ideig és azt mondta rendesen szikrázott a fogszabályzója, miközben próbálta kimondani a szavakat. - okoskodott Meireles.

- Nekem nyolc! Na itt is van egy, tessék: Hele vole, neser do vody ryby to nežerou! Fúh, hát nem könnyű tényleg. Na, azt mondja, hogy annyit jelent: Hé pajtás, ne szarj a vízbe, azt nem eszik a halak! - magyarázta Pepe.

- De hát ennek semmi értelme! Ezt ti most komolyan gondoljátok? Ha már mindenképp nagyon ráérsz, akkor legalább olyasmit keress, aminek értelme van! - háborgott Postiga.

- Valaki csitítsa már el ezt a segglyukat, mert nem lehet miatta komolyan dolgozni. - emelte fel a hangját kissé Pepe.

- Hallod Hélder, ha állandóan akadékoskodsz, akkor nem tanulunk semmit. - állt oda Coentrao is Pepe pártjára.

- Elmentek ti a fenébe! - tört ki Postigából keserűen.

- Na, van itt egy olyan mondat is, amit tuti, hogy meg kell tanulnunk. Az a különlegessége, hogy nincs benne magánhangzó. Jó mi? Ezek állatok. Szóval: Strč prst skz krk! Wow! Ez meg annyit jelent, hogy: Nyomd keresztül az ujjadat a nyakadon!

- Hát ez marha jó, majd ezt mondhatom én Kadlecnek, ha úgy alakul, hogy utánam rúg? - lelkesedett Nani.

- Persze, csak tanuld meg szépen, helyesen kimondani, mert anélkül szart sem ér az egész! Na és itt van még egy...

Pepe legalább egy órán keresztül verte a srácokba a tananyagot, Postiga pedig egy idő után megunta és ott is hagyta őket. A szomszéd szoba volt az övé, így értelemszerűen nem is tudott aludni a nagy hangoskodás közepette. Egyszerűen nem értette őket, de még mielőtt megpróbált volna gondolataiban valami értelmes magyarázatot találni agytekervényeik működéseire, szomorúan vette tudomásul, hogy Pepe meg a többiek a nyelvtanulás után most áttértek a cseh zeneipar tanulmányozására.

Hosszú lesz ez az éjszaka - végül ebben maradt.