Hálátlan szerep bemutatni azokat a cseheket, akikről elég annyit tudni, hogy Milan Baros, de megpróbálom. Végülis az érthetetlenül gyenge A-csoportot megnyerték a görögök, az oroszok, és a lengyelek előtt, a küzdőszellemük szimpatikus, ráadásul ott tartanak, ahol mi, magyarok szeretnénk a következő 20 évben valamikor, így olyan nagy gebasz nem lehet velük. Na meg persze Plzeeeeen!

Hálátlan szerep bemutatni azokat a cseheket, akikről elég annyit tudni, hogy Milan Baros, de megpróbálom. Végülis az érthetetlenül gyenge A-csoportot megnyerték a görögök, az oroszok, és a lengyelek előtt, a küzdőszellemük szimpatikus, ráadásul ott tartanak, ahol mi, magyarok szeretnénk a következő 20 évben valamikor, így olyan nagy gebasz nem lehet velük. Na meg persze Plzeeeeen!

Kezdjük ott, hogy a csehek, Csehország és Prága egy szerethető fogalomkör nekünk, magyaroknak is, a focicsapatuk meg egyike azoknak, akiknek földrajzi alapon olykor szívesen szorítunk (lásd még: Horvátország). Nyilván közelebb állt hozzánk a 2004-es cseh csapat, ahol még egy Poborsky-Rosicky-Nedved trió előtt Baros és Koller szolgáltatta a látnivalót. Még szerencsésebb helyzetben vannak a korábbi évjáratú szurkolók, hiszen én lemaradtam a '96-os csodáról, meg arról a hatalmas potyagólról, de érdemi terepmunka nélkül is teljesen jól látható, hogy a csehek szimpatikusak, korrektek, és valahogy mindig ott vannak az élbolyban.

OJ egyébként kiválóan összefoglalta a csehek eddigi Eb-szereplését, ha lustább lennék, akkor most nyugodtan abba is hagyhatnám az írást:

A siker szempontjából még a negatív gólkülönbség is indifferens és még azt is hozzátehetjük némi malíciával, hogy Rosicky kihagyása - mint korábban vállalhatatlan luxus - is belefért, sőt az is, hogy Cech szinte az összes kapura tartó labdából gólt kapjon, a csatárok csatára, Baros pedig saját jelentéktelensége okán még vágóképnek se legyen alkalmas.

Mégis ki kell térnem pár emberre, akik tökéletesen megtestesítik a cseh futballt. Például Milan Baros. A 2004-es torna gólkirálya a cseh Nuno Gomes, a prágai éjszakai élet császára, a fickó, akit mindenki ismer, és mégsem fogja soha nem befutni azt a pályát, ami járt volna neki. Végigjárta a korosztályos válogatottakat, meglőtte a góljait, de annyi esze soha nem volt neki, hogy például 2009-ben ne vágják ki öt cimbijével együtt a válogatottból egy szlovák válogatottól elszenvedett vereség utáni hosszúra sikerült éjszakai séta miatt. Baros ugyanakkor pont ezért figyelemreméltó jelenség: amikor nem megy neki, akkor egy anti-tálentum, amikor azonban jó formában van, akkor gyorsan csendre inti minden kritikusát. Baros egyike azoknak a csatároknak, akik a pályán tökéletesen megtestesítik a handra fogalmát, így természetesen ha pályám végén egy nap rendszerezni fogom a csatárokat, akkor Helder Postiga és Kerzsakov mellett ő is be fog kerülni az őt megillető helyre.

Ezen az Eb-n például megint rohadtul nem megy neki, és csak a karaktereket pazarolom azzal, hogy vele kezdem a bemutatást, de hát ő az én cseh hősöm, focizni meg ugye nem tudok helyette (mondjuk ilyen szinten de...), így nincs más választásom. Persze egy rosszabb forma nem szegi kedvét, most is homoerotikus masszázsórákat vesz, kiélvezve a semmittevés minden percét, amíg a többiek edzenek:Nagy szerencséje Barosnak, hogy van egy még szerencsétlenebb sorstársa, akinek még nagyobb karriert jósoltak, és aki még rosszabb időpontokban tud mindig megsérülni: Tomás Rosicky. Egy csehek által manipulált univerzumban ő vinné tovább irányító poszton a Zidane-i örökséget, a valóságban azonban csak egy sérülékeny középpályás az angol középmezőnyből, aki néha rajzol egy olyan labdát, ami után a tudományos elit újraértelmezi a fizika törvényszerűségeit. Sajnos sérülései miatt a neki szánt meccsek csak felén tudott játszani, a 2008-as Eb-t például teljes egészében kihagyta, és most is sérüléssel bajlódik. Aki látta őt igazán nagy formában játszani, az talán nem tartja túlzásnak, ha azt mondom, hogy egy zseniális irányítóval lett kevesebb a világ a sérülései miatt.

Ez a nagyon problémaérzékenyen összeállított videó kiválóan megmutatja, hogy milyen a Kis Mozart szívszorító karrierje:

Már csak azt mondja meg valaki: Rosickinek, vagy Roszicskinek kell ejteni?

Van azonban egy cseh, aki talán még magasabbra is szárnyalt, mint amennyire az elvárt lett volna tőle: Petr Cech. Ő már biztosan a Chelsea toplegendái közé küzdötte magát, kis fejvédője miatt az is ismeri, aki nem ismeri, és hiába áll 2006-os sérülése óta ő is a pechesebb oldalon, abban már soha senki nem fog kételkedni, hogy zseniális kapus volt.

Pedig nem olyan egyértelmű a kérdés: miközben remek vonalkapus, sérülése óta nagyon félti a fejét, ami miatt elég sokszor kellett maga mögé nyúlnia. Emellett 2008-ban gyakorlatilag egymaga kiejtette a cseheket a törökök elleni bakijaival, és most is megdolgozott egy hatalmas potyával a kiesésért, de Jirácek megmentette végül. Ha Cech nem lenne ilyen nagyra értékelve a Chelseanél, akkor nyugodtan sorolhatnánk őt is a sors által megszopatottak táborába, így azonban nevével és játékával egyaránt a cseh országimázs egyik elsővonalas hírvivője.

Amúgy észrevettétek, hogy kifutáskor Péterünk mindig a bal alsót védi?

Van azonban a fenti három fickóval egy gond: öregek. Nincs aki továbbvigye a kiváló cseh futballkultúrát, és hiába jutott az ekszöszájzbukos Plzen a Bajnokok Ligájába, a cseheknél mindössze három játékos van 23 éves kor alatt a keretben, és a torna nagy felfedezettje számukra a 26 éves Jirácek. Az a Jirácek, aki csak a télen igazolt a Wolfsburgba, és talán ő maga lepődne meg a legjobban azon, ha egyszer nedvedi magasságokba emelkedne (a jó Jirácekről egyébként itt lehet többet olvasni). A keret egyébként tele van válogatott szinten tapasztalatlan, idősebb játékosokkal, aminek legalább annyi előnye van, hogy ezeken a cseheken most tényleg látszik, hogy nagyon akarnak bizonyítani. Ne feledjük, hogy a 2010-es világbajnoki kvalifikáció egy olyan morális válságot hozott nekik, ami után ez a talpraállás egy kisebb csodával ér fel.

Éppen ezért nem meglepő, hogy küzdenek minden erejükkel, de a játékuk nem állt össze, a védelmükön Ronaldónyi rések tátonganak, a támadójátékban pedig még mindig Milan Barosra kell számítaniuk. Pedig van nekik egy jobb kiadású Németh Krisztiánjuk, Tomás Necid, akire korosztályos válogatottakból is emlékezhetünk, illetve mostanra összeszedett 26 válogatottságot, és egy játszós helyet a CSKA Moszkvában.

Ez a kiegyensúlyozott cseh csapat tehát egy irányba fog húzni, úgyhogy könnyed meccsre senki sem számíthat. Van jó 15 játékosuk, akiket variál Bílek mester, márpedig ha okosan rak ebből egy tizenegyet össze, a portugálok pedig nem elég alázatosan állnak a meccshez, akkor könnyen megmutathatják a csehek, hogy merre van Lisszabon.

Egyébként arra!