Portugáliát lehet szeretni, lehet utálni, Ronaldostul, Pepéstül, vagy ahogy mindenki gondolja. De tegnap futballoztak, nem is akárhogy. Hollandia hozta magát, egyszóval szánalmas volt. Örömkönnyek értékeléssel vegyítve a lapozás után.
Portugáliát lehet szeretni, lehet utálni, Ronaldostul, Pepéstül, vagy ahogy mindenki gondolja. De tegnap futballoztak, nem is akárhogy. Hollandia hozta magát, egyszóval szánalmas volt. Örömkönnyek értékeléssel vegyítve a lapozás után.
Valószínűleg nem ez lesz életem legszínvonalasabb írása, de remélem megbocsátjátok nekem. A német meccs után azt mondtam, nem könnyű állást foglalni, most azt mondom, megtisztelve érzem magam, hogy megoszthatom reményeim szerint egyre több emberrel a gondolataimat. Tavaly december 2-án Kijevben sorsolták a csoportokat, megláttam ezt a négyest, és ugyan nem vagyok egy szakasztott pesszimista, azt gondoltam, hogy bazmeg ezt nem hiszem el nagyon-nagyon nehéz lesz innen továbbjutni. Először jöttek a haverok, a szakértők, én meg csak hallgattam és hallgattam, hogy itt bizony Portugália kevés lesz, mert Németország milyen jó, Hollandia Vb-ezüstérmes, Ronaldo a válogatottban szar, és így tovább. Ha annyiszor kaptam volna 1000 Ft-ot, ahányszor ezt az orrom alá dörgölték, nem kéne azon izgulnom, hogy miből megyek nyaralni...
Amúgy ide...
Ráadásul kezdésképpen vereség Németországtól, ami tovább erősítette az előre okoskodókat, megint megkaptam, hogy ez ide kevés. Pedig Gomez egy megpattanó beadás után csapott le ránk, többször is legalább döntetlenre menthettük volna a nyitómeccsünket, ha jobb a helyzetkihasználásunk. Aztán jöttek a dánok, magabiztos kezdés, kétgólos előny fél óra alatt, amit szórakozás majd előnyleadás követett, 7 perc kétségbeesés után azonban Varela úgy döntött, hogy nem érhet így véget az a mérkőzés és győztes góljával újra helyzetbe hozta a csapatot a továbbiakra nézve.
A holland meccs előtt tudtuk, mi a szitu, lehetőleg nyerni kéne, megóvva magunkat a számolgatástól, remélve, hogy a német-dán meccs nem tud úgy alakulni, hogy jól kigondolkozzanak minket a legjobb 8-ból. Látni lehetett a narancskezdőn, hogy ők bizony mindent egy lapra feltesznek. Csak hát Marwijk akkora gyökér, hogy össze-vissza rakosgatott mindenkit mindenhova, csak éppen a posztjára nem, és hát ez nem a Focikert, ahol 5+1-ben a műfüvön kiskapura lehet csapatni.
itt jók lehettek volna Robbenék. Talán.
Mindenesetre portugál fiaink annyira erősnek érezték a névsort, hogy úgy tisztességesen megilletődve bolyongtak az első 10 percben, aminek egy van der Vaart dugó lett a vége. Itt bizony 1-2 percig Bento módjára róttam a métereket a technikai zónámban, aztán először spritzmeinék kedvenc polska hercege nyugtatott meg, majd a csapat, akik úgy negyedóra elteltével kezdték el a futballt űzni, mint olyant. Futószalagon jöttek a helyzetek, Ronaldo-kapufa, Ronaldo-fejes, majd Joao Pereira nem mindennapi lasztija után Ronaldo-gól. Itt már látható volt, hogy a Ronaldo-Nani páros ellen a Willems-van der Wiel duó, hát hogyanisakarjammagánakkifejezni? Ha csak a gyengébbik lábukat használták volna, akkor talán valami halovány esély a hintázás ellen. Közben véget ért az első félidő, nyugtáztam, hogy a tippjátékban jó vagyok eddig meg persze azt, hogy innen nem szabad elszórakozni, mivel Hollandiának köze nem volt a futballhoz.
A félidőben megtörtént az informálódás, megtudtuk, hogy az iksz bőven jó. Gondoltuk, hadd passzolgassanak a narancsok is egy kicsit, ha már idén korán szedik őket, de a második félidőben akkor izgultam a legjobban, mikor a saját tizenhatosunknál egy gyors kényszibe hiba csúszott, mint bármikor máskor, annyira semmi értelem nem volt a hollandok játékában. Nani kihagyta az Eb eddigi legnagyobb helyzetét, de csak hogy utána Cét kiszolgálhassa, mielőtt teljesen porrá zúzza a néderlandi reményeket.
Valahogy így
Ez a meccs egyértelműen róla szólt. Megmutatta mindenkinek, hogy ilyen játékra is képes luzitán mezben, két gólt szerezve, igazi vezér volt és az eddigi legfontosabb meccsen tette helyére a kritikusokat, megmutatva, hogy miért nincs hozzá fogható játékos ezen a tornán.
Portugália továbbjutott, a negyeddöntőben az A csoport győztese, Csehország vár Bentoékra. Tudom, ti is azt gondoljátok, hogy a negyeddöntőben jön egy válogatott, akik papíron gyengébbek Németországnál, Dániánál, sőt talán még Hollandiánál is. De nagy hiba már most az elődöntőre gondolni, a könnyelműsködés visszaüthet. A továbbjutás bravúr-kategória, a következő mérkőzésnek viszont egyértelmű, hogy ki az esélyese. Ha nem tudunk élni ezzel, akkor mi értelme a tegnapi győzelemnek?
Íme pár fotó a tegnapi örömmámorból:
A képek mindent elárulnak, felesleges lenne bármit is hozzáfűzni.
