Újabb forduló telt el a héten a Liga ZON Sagresben és paradox módon egyre nehezebb jóslatokba bocsátkozunk a bajnoki versenyfutásban, annak ellenére, hogy folyamatosan tisztul látásunk és a megállapításainkat is többnyire igazolja az élet.

Nem titkolom, annak ellenére, hogy a BL-ben szinte egyedüliként gyűjti szeretett csapatom az UEFA-koefficiens pontokat a Liga számára, valamiért előbb érzem botlani a Portót, mint a lisszaboni ősellenséget. Nehéz erre egzakt választ adni, talán a Benfica támadógépezetét érzem annyira minőséginek, hogy elkerülje a fennakadást egy-két döcögősebb idegenbeli bajnokin, míg nálunk többnyire a két kolumbiai gyűjti a bogyókat a kosárba,amit részben ellensúlyoz a papíron jobb labdaszerzésünk és az általam jobbnak vélt csapategységünk. És akkor még nem is beszéltünk a Bragáról, héló!

Sok szempontból hasonló kihívások várták a dobogót elfoglaló triumvirátust, melyeket egymással jól párhuzamba állítható erényekkel lépett át a három királyfi. Például itt a Benfica, amelyik ahhoz a Gil Vicentéhez látogatott, amely egy 76 meccsből álló képzeletbeli veretlenségi sorozatát szakította két félbe a Portónak tavaly, majd az idei szezon kezdéseként is rögtön gól nélküli döntetlenen tartották a kék-fehéreket. (Emlékeztetőül: tavaly 56 veretlen bajnoki után kapott ki a Porto Barcelosban, az azóta elkezdett új sorozat 20 forduló óta tart)

Itt aztán tényleg minden volt, ami szem-, szájnak, szurkolónak ingere, jó játékkal hozott, nehéznek ígérkező este, gólérzékeny, olcsó csatárigazolás, biztató gólokat szerző saját és máshonnan felfedezett ifjoncok, a szurkolói észrevételeket beigazoló taktikai változtatások. Hiányzik még valami? Persze, hát a bíró! Szerencsére  nem maradtunk vitatható ítéletek nélkül sem. Lima, Luisinho, André Gomes, Ola John, ezekre a címszavakra kell rákeresni, vagy csak elolvasni a témában írt dolgozatot, és máris mindenki képbe kerülhet.

Nem túl látványos játékkal tartotta a lépést a Porto, de a szerdán szinte a cilinderből előhúzott három gól után (átmenetileg) beértük ennyivel is. Pozitívumokat így sem kell nagyon messziről keresni: az Estoril a bajnokság ezen szakaszán senkinek nem adta könnyen a bőrét, és a tizedik percben egyből hozzájuk került az előny egy szöglet után, amit szurkolói szempontból szerencsére szép figura előzött meg, így tulajdonképpen nem is hibáztatható kötülünk érte senki. A fordítás a második félidőben érkezett, Varela és Jackson Martínez, nem pedig a google translator révén (szóvicc!). Nem mellesleg ők ketten hozták össze a szerdai 3 találatot is a BL-ben. Becsúszott továbbá két kapufa is, így pár napon belül kétszer bizonyítottuk be, hogy akkor rúgunk gólt, amikor csak kell. Lassan a szkeptikusok is elkezdhetik dünnyögni, hogy jó döntés volt a tavalyi felemás év után Vítor Pereirában bízni, kíváncsi vagyok, mikorra tűnik el végleg a technikai zónából az eddigi tapasztalt görcs.

Messziről szemlélve csak egy értelmes gólvágó kellett a mesternek, bár Jackson Martínez ennél sokkal több figyelmet érdemelne. Kár, hogy ehhez spanyol gólvadásznak vagy hatalmas tahónak, netán Zlatan Ibrahimovicsnak, végső esetben pedig Mario Balotellinek kellene lenni. Persze mi mindig megtesszük a magunkét, ha arról van szó.

Na és akkor hogyan sikerült győznie a Bragának? A pozitív, de mégsem sikeres manchesteri kirándulás után egyből Madeirára utazott a legkisebb trónkövetelő. A zöld-foki-szigeteki, ámde portugál válogatott Éder góljaival hozták a meccset, aki kissé váratlanul lépett elő a válogatott örök Achilles-pontjának megoldásaként. Idén már 4 gólnál és 3 előkészítésnél tart (az egyébként Porto által is kerülgetett) ifjonc, csak így tovább!

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor mi fog dönteni a bajnokságban? Szinte örök közhely, hogy az örökké meglévő különbségek miatt a rangadókra, vagy pár nehezebb idegenbeli túrára marad a döntés, de eddig a dobogósok közötti minőségi különbséget elmosták a bajnokságban fennálló szélsőségek, úgyhogy ezt most nyugodtan le lehet írni szégyenkezés nélkül.

A cikk írása közben a Sporting hazai pályán végzett 0-0-ra az Académicával. Legalább találtak edzőt szerencsétlenek, Franky Vercauteren személyében, aki a Genket vezettet bajnoki címre két éve.

Teljes eredménysor:

és tabella: