Aki követte az elmúlt fordulókban megkezdett összefoglaló sorozatunkat, tudhatja, hogy főleg a négy portugál naggyal foglalkozik rovatunk, akikből vasárnap ebből egyszerre kettő is pályára lépett, így negyedével kevesebb meccsről kell írjunk, hurrá! Hajtás után folytatás.

Egyértelmű tehát, hogy melyik mérkőzéssel kell kezdenünk a forduló tanulságainak taglalását, hiszen olyan hetet éltünk meg, amikor a portugál klubfutball iránt nem túl érdeklődő meg úgy általában a Reál-Barcán kívül mindent leszaró sportsajtó is pár napig tartósan foglalkozott a luzitán ligával. No, persze nem az európai futball legnagyobb bevásárlását elkövető PSG-et hazai pályán megérdemelten igába hajtó Portóról esett szó, hanem egy szintén gyorsan meggazdagodó klub által végképp krízisbe taszított Sporting kálváriáját dokumentálta végig a sikerre oly kiéhezett magyar sajtó. (ezennel be is fejezném a Videoton további cikizését, aki szeretne egy jót szórakozni, kattintson az angol nyelvű fórumra, ahogy a Videoton nevén viccelődnek a tengerentúli sportbarátok, én beérem annyival, hogy egy általam szintén kedvelt zöld-fehér csapat 3 nappal később elhozta mindhárom pontot Fehérvárról)

A Sporting ezzel kutyaszorítóba került, mert láthatóan szakmai gondok támadtak a csapatnál, ugyanakkor 2009 óta megköszönték először Paulo Bento, majd Carlos Carvalhal, Paulo Sergio, José Couceiro és Domingos Paciencia munkáját is. Szakmai folytonosság, ugye. A sztori érdekessége, hogy az alábbi edzők szinte mindegyikének sikereket elérnie a menesztésük után, miközben olyan játékosokért fizetett busás összegeket a klub, mint Khalid Boulharouz, vagy Valeri Bojinov, akik neve hallatán egy tájékozott focirajongó csak a hasukat fogva tudnak röhögni, már ha nem önti el őket az őszinte sajnálkozás.

Szóval ördögi körbe kerültek a zöld-fehérek, míg végül Godinho Lopes elnök (akit ideje is megnevezni ennyi szapulás után) Sá Pinto menesztése mellett döntött. Két héttel korábbi, filozófiai mélységű eszmefuttatásunkban már marcangoltuk a játékoslegenda kvalitásait, úgy tűnik, nem is lőttünk nagyon mellé, látjátok ez bizonyíték, nem ígéret.

Az irányítást alkalmilag a B-csapat edzőjére, Oceanora bízták rá, ha valami, hát az utánpótlás jól működik a Sportingnál, és így azt a mindig kellemetlen szituációt is sikerült elkerülniük, hogy egy vadidegen embert kelljen a két hét erejéig a kispad elé lökni, amíg megérkezik az új, tejhatalommal megáldott, majd várhatóan fél év múlva ismét menesztett edző, aki a hírek szerint Luis Felipe Scolari lehet.

Na, de volt ám itt meccs is! Még ha nem is feltétlenül rangadóhoz méltó, még ha a portugál rangadók két alapelemét, egymás rendszeres rugdosását és az idióta játékvezetést ezúttal is megkaptuk a fiúktól. A Porto esélyeshez méltóan lépett pályára, nyomást gyakorolt az ellenfelére, majd Jackson Martinez zseniális sarkazásával a vezetést megszerezte, Érdemes mindenkinek megnézni, bár aki a cikk eddigi részéig eltévedt, várhatóan nem fog újdonsággal találkozni. A félidő további részében visszavett a tempóból a Porto, hogy ez Maicon sérülésének, a fáradtságnak vagy Vitor Perreira kérésének volt-e a következménye, annak nem jártam utána.

A második félidőben ismét dominánsabb felfogásban léptek elő a sárkányok, majd gyorsan büntetőhöz jutottak: a Sporting fiatal védője, Cédric feküdt el a saját büntetőterületen belül, majd végignézte, ahogy átbucskázik a labda a kezein, de a megítélt büntetőt Lucho szolidaritásból a kapufára rúgta (ezzel a harmadik büntetőjét hagyta ki Rui Patricioval szemben állva). Tovább zajlott egymás csépelése a pályán, míg végül Rojo pár perccel az első sárga lapja után nyakon vágta James Rodriguezt, jött is a piros, nem véletlenül lettél focista, ha ilyen hülye vagy, fiam.

A hajrára jött még egy Alex Sandro sérülés, a kimerített cserelehetőségei miatt végül mindkét csapat 10 emberrel zárta a napot, a végén pedig egy Porto-kapufa után Jackson Martinez esett össze Boulharouz mellett, mondanám, hogy kamutizi, de lehet hogy a kannibál kisugárzása okozta a váratlan összezuhanását a kolumbiainak, szóval kedves Benfica sportbarátok, ne gyertek semmilyen bundázással nekem, ha nem kötelező!

A rangadó összességében bántóan sima Portói győzelmet hozott, a félgőzzel játszó hazaiak összesen egy veszélyes szabadrúgást engedtek a fogatlan lisszaboni oroszlánoknak.

Távirati stílusban a többi meccsről: a Benfica ezúttal is szenvedve húzta be soros bajnokiját, Maxi Perreira pofás ollózós gólját minden érdeklődőnek szívesen ajánljuk, még én is, a beszámolóval együtt.

Nyolc gólt is láthattak a Braga nézői vasárnap, igazán csak azt sajnálhatják, hogy ebből 4 az ők hálójukba került, de 2-4-es állás után bizonyára a döntetlenben is látnak fantáziát. Ha már magyar kapcsolatoknál tartunk, az Olhanensében ezúttal is betalált a Fraditól rossz magaviselete miatt elküldött Liban Abdi, aki nem is olyan rég még a Portónak is beköszönt.

Teljes eredménysor:

A bajnokság állása: