Tíz évvel ezelőtt történt, hogy a 14 éves Luís Leallal közölték: nem üti meg a Sporting szintjét. „Egy magamfajta tinédzsernek ezt hallani egyenlő volt a világ végével” – mondta Leal a múlt hét elején, miután a Liga 2012/13-as szezonjának első mesterhármasát jegyző játékosa lett és az újságírók arról faggatták, hogy milyen érzései vannak az Estoril következő, Sporting elleni bajnokijával kapcsolatban.
Nos, főhősünk nem fogta vissza magát nevelőegyesülete ellen sem. Előbb tizenegyest harcolt ki, amit Steven Vitória értékesített, később pedig maga is a kapuba talált, döntetlenhez segítve ezzel az Estorilt a Sporting oroszlánbarlangjában. Így vált Luís Leal a Sporting elutasított tehetségéből Estoril hősévé. A kör bezárult.
Tíz évvel ezelőtt történt, hogy a 14 éves Luís Leallal közölték: nem üti meg a Sporting szintjét. „Egy magamfajta tinédzsernek ezt hallani egyenlő volt a világ végével” – mondta Leal a múlt hét elején, miután a Liga 2012/13-as szezonjának első mesterhármasát jegyző játékosa lett és az újságírók arról faggatták, hogy milyen érzései vannak az Estoril következő, Sporting elleni bajnokijával kapcsolatban.
Nos, főhősünk nem fogta vissza magát nevelőegyesülete ellen sem. Előbb tizenegyest harcolt ki, amit Steven Vitória értékesített, később pedig maga is a kapuba talált, döntetlenhez segítve ezzel az Estorilt a Sporting oroszlánbarlangjában. Így vált Luís Leal a Sporting elutasított tehetségéből Estoril hősévé. A kör bezárult.
A São Tomé és Príncipe-i gyökerekkel rendelkező, de már Portugáliában született támadó négy évet töltött a Sporting utánpótlás-képzésében, ahol olyan játékosoknak volt csapattársa, mint Daniel Carriço és Rui Patrício. „Daniel Carriço volt az első barátom a Sportingnál. Rui Patrício csak két évvel később érkezett. Kezdettől fogva láttam, hogy sokra fogják vinni” – emlékezett vissza Leal a Maisfutebolnak adott interjújában.
Miután elhagyta a lisszaboni nagycsapat akadémiáját, Leal a Tagus folyó túlpartjára, Almadába igazolt, a helyi körzeti ligákban vitézkedő Cova da Piedade csapatához. Hat sikeres évet töltött itt. Első felnőttcsapatnál eltöltött szezonja (2006/07) során 18 gólt vágott. A következő évad januárjáig újabb kilenc találatot szerzett, ezzel megnyitotta maga előtt a kaput a magasabb osztályokban való szereplésre.
Egy-egy szezont töltött a harmadosztályban a lisszaboni Atlético és a Moreirense csapatainál, majd az akkor másodosztályú Estoril következett. 2011-ben az União de Leiria játékosaként megkapta a nagy lehetőséget az élvonalban, ám az elmúlt szezon kiugrás helyett katasztrófába torkollott. Klubja pénzügyileg összeomlott és csődöt jelentett, még olyan is előfordult, hogy a játékosok sztrájkja miatt csak nyolcan álltak ki, végül simán ki is estek az élvonalból. Méghozzá egyenesen a harmadik ligába, mivel a klub tartozásai miatt nem tudta vállalni a másodosztályú szereplést. „Minden rosszra fordult. A klubnál és számomra is. Mindössze két gólt lőttem és nem tudtam formába lendülni. Ezért nagyon hálás voltam az Estorilnak, amiért visszahívtak” – magyarázta a most 25 éves játékos.
A múlt hét keddi újságokban aztán már Sá Pintóval megosztva a címlapokon kapott helyet az időközben São Tomé és Príncipe-i válogatott behívót is kapott srác. Ugyanazon az estén, amikor a Sporting végre megszerezte első szezonbéli győzelmét, Luís barátunk mesterhármassal segítette az Estorilt 3:1-es győzelemhez a Marítimo ellenében. „Az volt az én tökéletes mérkőzésem. Három gólt lőni a topligában, ez olyan dolog, ami nem minden játékossal esik meg” – nyilatkozta a boldog Leal. Valóban, különösen ha azt nézzük, hogy ő nem is egy klasszikus befejező csatár.
„A barátaim azt mondják, olyan vagyok, mint Silvestre Varela, és én is hasonló játékosnak tartom magam. Szélső vagyok, de eljátszok középen is, ha kell. Játszottam már középcsatárt néhányszor, próbálom tökéletesíteni a játékomat ezen a téren.”
Leal a Sporting elleni találkozó előtt arról is beszélt, hogy mennyire szeretne bizonyítani annak a klubnak, amely lehetőséget adott neki élete legrosszabb szezonja után. Nem voltak szentimentális gondolatai, csak saját csapatával foglalkozott:
„Fontos, hogy folytassam a gólgyártást, hogy az Estoril biztonságos helyen végezzen a bajnokság végén. Ha ez sikerül, akkor azt hiszem, meg leszek jutalmazva.”
A szurkolók szeretetével mindenképp, de talán egy nagyobb csapat szerződésajánlatával is, teszem hozzá.
A Sporting ellen történtek innen már ismertek. Luís visszavágott az őt anno tehetségtelennek tartó sportingistáknak, az Estoril pedig jó szezonkezdetének köszönhetően kivívta az ellenfelek megbecsülését. Kíváncsian várjuk a történet folytatását.
___________ ___ __ _ _ _
A bejegyzés Tom Kundert Full circle - a decade in the life of Luís Leal című írása alapján készült.
