Üdvözlök mindenkit, aki epekedve várja már az Európa-bajnokság kezdőrúgását, és különösen azokat, kiknek Portugália hallatán nem holmi Vasco da Gamák jutnak eszükbe. Azokat köszöntöm tehát páratlan lelkesedéssel és szűnni nem akaró lendülettel, akik annak idején napi rendszerességgel imádkoztak a Figo-poszter előtt és soha nem volt gondjuk Sergio Conceicao nevének kimondásával! Persze egyformán üdvözlöm azokat is, akik csak egy-két éve váltak portugál-drukkerekké, nameg azokat is, akik divatból elküldik a luzitánokat a pitsába Jóreménység fokára, aztán meg titkon alig várják, hogy szemtanúi lehessenek a srácok által kiosztott végtelen köténysorozatnak.

Bízom benne, hogy olvasóink zömét nem csupán azon tinilányok rendre megalakuló érdekszövetsége fogja alkotni, kiknél jelentős testnedvgyarapodás tapasztalható az extra-cute CéRonci-képek böngészése közben. Voltaképpen éppen ezért igyekeztem nyakatekert és nehezen emészthető mondatokkal kezdeni és ezen okból is érkeztem eme két bájos hölgyemény társaságában. Másrészt meg ugye a főnök most nem lehet itt velünk, mivel tegnap alaposan kifárasztották a macedón válogatott mindenre elszánt vitézei, így regenerálódásra van szüksége (Egyébként a tinilányokat is szívesen látjuk, höhö).

Az én történetem nagyjából ugyanaz mint Gomes88-é. Ugyanaz a torna, ugyanaz a meccs és ugyanaz az ember (Nuno Gomes) fogott meg, hogy aztán megalapozza szurkolói hovatartozásomat a futball csodálatos világában. Mivel szinte minden meghatározó élményem kísértetiesen hasonlít a már említett kollégáéhoz, nem is lovagolnék rajta sokat. Azért egy videót még betapasztok ide, hadd lássa mindenki melyik volt az a gól, ami örökre a legkedvesebb emlékem marad Nunoról:

Említettem már fentebb a macedónokat, nos tegnap egy vérgyenge 0-0-t játszottunk ellenük. Az első főpróba tehát nem sikerült valami fényesre, de még mielőtt megállapítaná valaki, hogy ez szégyen meg gyalázat, és a portugálok simán kiesnek, megjegyezném, hogy a rettegett halálcsoport további három csapata mind kikapott tegnap (a németeket például Svájc oktatta, ehehh). Messzemenő következtetéseket meg ez alapján egyelőre nem érdemes levonni és nem is áll szándékomban.

Az életemben nagyon fontos szerepet tulajdonítok a zenének. Igen, fülem is van hozzá, így meg tudom különböztetni, hogy mi számít jónak és mi tartozik a hígfos kategóriába. Nos, az idei Európa-bajnokság hivatalos dalát teketória nélkül sorolom az utóbbihoz. Szerencsére Portugáliában időben aktivizálták magukat a popszakma helybéli illetékesei, így elkészítették a saját Eb-himnuszukat, ami sokkal jobb lett mint az officiális acsarkodás, ráadásul a videóklippben szerepel Nani és Miguel Veloso is. Számotokra pedig nem marad más, mint hogy hallgassátok meg, értsetek velem egyet, hangolódjatok rá a tornára és olvassatok minket! Béke a Földre! :)