Megszokhattátok már, kedves olvasók, hogy hétfő esténként általános elemzést írunk a fordulóról, de hát az Isten szerelmére, Classícó volt a hétvégén, ami szinte egymagában dönti el a bajnokságot (illetve hát nem döntötte el, de nem szaladjunk előre), így most kizárólag erről fogunk beszélni, annak ellenére, hogy Latz kolléga direkt nem tért ki rá különösebben a beharangozóban, majd megteszem én. Egyébként is, a népsporton szinte egyedül tartom a frontot portói oldalról a benficás túlerővel szemben, úgyhogy ideje megvédeni a becsületünket.

Nos, mikor kiderült a múlt hét elején, hogy James Rodriguez nem lesz ott a derbin, bevallom, kicsit szűkre szabott mellénnyel nyilatkoztam az esélyeket illetően. És itt nem csak a kolumbiai zseni nélkülözéséről és kiütköző fáradtságról van szó, hanem benficás pajtásaink sikeresen elhitették velünk az elmúlt hetekben, hogy életük formájában vannak és jelenleg sokkal jobbak nálunk. Hát ha ez az a bomba forma, kedves barátaim, bizony nincs mitől aggódni.

Ugyanis jelentsük már ki rögtön az első mondatban: ezen a derbin összesen egy pillanatra lehetett érezni, hogy elúszott a hajó, de szerencsére Cardozo kilépésénél hatalmas bravúrral védte Helton. Oké, ott helyben meg kellett vizsgálnom, milyen színű nadrágot vettem aznap alulra, egyébként a pontrúgásokat leszámítva különösebb veszélyérzet nem fogott el a másfél óra folyamán.

Ugyanis nem túlzok, ha azt mondom, ezt a rangadót sikerült végig kontroll alatt tartani, leszámítva az első 20 perc őrületét. Na de ott akkora őrület volt, hogy elemezni fölösleges is! Először Mangala fejelt egy szabadrúgás után a kapuba, majd percekre rá Matic válaszolt egy hatalmas bombával. Gyönyörű gól volt, bár szerintem olyan gyakori lesz ez tőle, mint a lottóötös. Majd szintén csak pillanatok múlva a liga szerintem is legjobb kapusa, Artur bohóckodott kétszer is egy hazaadott labdával, jutalma egy újabb Jackson Martinez találat a bajnokságban, beérve ezzel Cardozót, akit a Fény stadion reflektorai között is lámpával kellett keresni tegnap, annyira eltűnt helyenként. Ez a gól olyan nagyvonalúság volt a Benfica részéről, amit képtelenség volt nem viszonozni: Salvio kevés sikeres beadása egyike után Helton saját védője, Otamendi elé ütötte a labdát, aki képtelen volt elrúgni a kapu elől a labdát, jött is Gaítan: 2-2!

Itt érdemes nagyjából kitérni a Benfica szegényes fantáziájú támadásaira is: nagyjából annyiból állt, hogy felrúgták a védőinkre, vagy Cardozóra a labdát, majd megpróbálták egyből letámadni őket, különösen a két méregzsák, Salvio és Maxi űzte ezt nagy szeretettel, és kevés eredménnyel az este. A másik oldalon Gaítan ritkábban jutott szóhoz, ő viszont a kevés lehetőséget több inspirációval oldotta meg, nem véletlenül próbálták a lehető leggyorsabban lebirkózni a középpályásaink. Így lehet az, hogy a rettentő jó első félóra után hátralévő részt elintézhetjük egy Cardozo helyzettel. Pedig rettentően elszánt volt a Benfica, de valahogy pont úgy néztek ki, mint azok a srácok akik már két óra gyúrás után rettentő szikár tartással és megvető nézéssel fenyegetik környezetüket, mindezt a fürdőszobában.

Maxi kapcsán lehetetlen megkerülni a bírókérdést: a portugál rangadók nélkülözhetetlen elemei a sunyi talpalások, könyökösök, a játékvezetők megvezetése, és néhány játékos kollektív megőrülése, ami általában valamilyen katasztrófális bírói tevékenységgel párosul, szerencsére ebből a roppant szórakoztató elemből tegnap sem akadt hiány, bár itt pont hogy a felelősség eltolása lehetett Joao "pode ser" Ferreira célja (pode ser=lehet, ezt a címet még korábban érdemelte ki emberünk). Az eredmény: zsinórban három befújt, egyébként nem létező portói leshelyzet, Maxi sorozatos megtorlatlan bunkósága, Matic elmaradó második sárga lapja, amihez mi portóiak egy észre nem vett Fernando taposással tudtunk felnőni. Maxi ámokfutása és terrorista kinézete pedig egy az egyben a legendás Matula magazin Diego Simeonéról szóló zseniális értekezését juttata eszünkbe.

minden, amit számon lehet kérni Joao Ferreirán, 9:30-től Maxi kungfu-bemutatója

Persze lehet egyből kontrázni is, hiszen tiszta helyzet előttünk sem adódott több. Ez tényleg így volt, minőségi opciók híján Vítor Pereira Defourral helyettesítette Jamest, aki a pálya minden pontján feltűnt, jobb és bal szélen, néha Danilo mögött biztosított, de leginkább a pálya közepén, így folyamatosan portói fölény adódott a középpályán, mivel a sasok képtelenek voltak felvenni a belga mozgását. Ebből kifolyólag a támadások befejezésére kevesebb emberünk maradt, az utolsó negyed órára pedig elfogyott az erő, pedig addigra beállt Izmailov, aki látszólag közömbösen, rezzenéstelen arccal és pár szép trükkel mutatkozott be.

Kik voltak dicsérhetők? Furcsa, de két kapott gól ellenére majdnem az egész védelmet, viszont Otamendi bődületeset hibázott, Mangala és Alex Sandro viszont világszínvonalút nyújtott, rendben volt tulajdonképpen az középpálya és a támadók is, de egy jobb eredményhez mindenképpen extrát kellett volna nyújtani.

Jó-e az eredmény? Semmiképpen sem rossz, de nem is jó. Ugyanakkor ha ilyen szoros marad a bajnokság, az egymás elleni eredmény szempontjából egyáltalán nem fest rosszul a 2-2, lépéselőnnyel indulunk majd a Dragaoban egy remélhetőleg nagyon fontos összecsapásnak. Addig pedig marad a soha véget nem érő üldözőverseny.

BENFICA: Artur; Maxi (cap.), Jardel, Garay e Melgarejo; Salvio, Matic, Enzo Pérez e Gaitán; Lima e Cardozo

FC PORTO: Helton; Danilo, Otamendi, Mangala e Alex Sandro; Fernando, Joăo Moutinho e Lucho (cap.); Defour, Jackson Martínez e Varela

Gólszerzők: Mangala (8m), Matic (10m), Jackson Martínez (15m), Gaitán (17m)

összefoglaló