Folytatódik sorozatunk, amelyben a portugál keret egyes csapatrészeit trükkösen, az ellenfeleket felhasználva mutatjuk be. Eddig a dán védelem mellett a német középpályát veséztük ki a hasonló portugál csapatrész fényében, így kizárásos alapon ma a csatársorról, vagyis bővebben inkább a támadókról lesz szó a Lisszabon-Amszterdam tengelyen, de előtte a - hollandokra nézve siralmas - közös múltat is felidézzük kicsit.
Folytatódik sorozatunk, amelyben a portugál keret egyes csapatrészeit trükkösen, az ellenfeleket felhasználva mutatjuk be. Eddig a dán védelem mellett a német középpályát veséztük ki a hasonló portugál csapatrész fényében, így kizárásos alapon ma a csatársorról, vagyis bővebben inkább a támadókról lesz szó a Lisszabon-Amszterdam tengelyen, de előtte a - hollandokra nézve siralmas - közös múltat is felidézzük kicsit.
Az utolsó csoportellenfél, akiről még nem esett szó, Hollandia lesz, velük játszik a csapat utoljára, és nem kell hozzá Nyilasi Tibinek lenni, hogy felismerjük: valószínűleg a továbbjutás ezen a meccsen fog eldőlni. 
Ez talán félelmetesnek hangzik így elsőre, hiszen mégiscsak a világbajnoki ezüstérmesről van szó, akik tele vannak világsztárokkal, sőt, a torna egyik legerősebb kerete az övék és sokan aranyesélyesként tartják őket számon. Na, ők azok, akik nem értenek hozzá. Nemrég jól megkonzultáltam a dolgot Az Igazi Ronaldoval, lévén az asszisztense vagyok, ő pedig megnyugtatott, hogy nem érdemes izgulni, mert a holland haskára mindig is immunis volt a portugál válogatott.
Ez nem csak duma, Az Igazi amúgy sem szokott csak úgy a levegőbe beszélni, itt van a statisztika, meg lehet nézni a két csapat eddigi egymás elleni meccseit. Eszerint a hollandok a 107 éves futball-történelmük során eddig egyszer győzték le a portugálokat, három döntetlen és hat vereség mellett. Ez már magában is elég beszédes adat, de még jobban rávilágít az esélyekre, ha megnézzük, hogy milyen meccseken nyertek a portugálok a hollandok ellen.
Barátságos meccset már régóta nem rendeznek a két ország részvételével, a hollandok úgy félnek az aktuális Eusébio-utódoktól, mint a fűmentes sütitől: legutóbb 2003-ban hívták meg őket Eindhovenbe, ahol sikerült kiizzadniuk egy 1-1-es döntetlent, a
zóta inkább kerülik a portugálokat és csak akkor játszanak velük, ha tényleg muszáj. Nézzük át gyorsan csak a közelmúlt eredményeit: a 2002-es Vb selejtezőcsoportban került össze a két csapat, amit a portugálok szépen, lazán behúztak a hollandok kárára, többek közt Hollandiában is győzve. Legközelebb két év múlva akadtak össze a csapatok, akkor a portugálok a hazai rendezésű Eb-ről küldték haza a hollandokat egy brutális Maniche-góllal.
Újabb két év telik el, újabb holland-bukta: valószínűleg szegény fapapucsok már számítanak rá, hogy kétévente kapnak egy sallert Ronaldoéktól, ezúttal a németországi Vb-n estek ki egy amúgy szenzációs meccsen. Emlékszem, akkoriban készültem épp a szóbeli magyar érettségire, naivan úgy gondoltam, hogy ezt a meccset nem nézem meg, inkább elvonulok tanulni. Amikor aztán a szomszéd szobából a többiek azt üvöltötték: Kiállítás!Tömegverekedés! , akkor tudtam, hogy Kazinczy és a magyar irodalom többi nagy alakja ezt a csatát elvesztette a portugálokkal szemben.
Erről a meccsről amúgy külön disszertációt lehetne írni, annyi minden történt, kezdve Boulahrouz vadállati belépőjével, amivel Ronaldot terítette le és amiért csak sárgát kapott, Maniche (már megint ő!) gyönyörű gólján át a sok kiállításig, vagy, amikor a két kiállított, Deco és van Bronckhorst egymás mellett a lépcsőn ülve nézték a meccs utolsó perceit.
A "nürnbergi mészárlás" néven elhíresült meccs óta nem találkozott egymással a két csapat, de az az eddigiekből is látható, hogy elég veretes a közös múlt és, ami még fontosabb: valahogy mindig a portugálok jönnek ki belőle jobban.
A másfél hét múlva rendezendő meccs viszont egyáltalán nem lesz sétagalopp (mondjuk az eddigiek sem voltak azok), a holland csapat támadó szekciója az egyik, ha nem a legerősebb a kontinensen. Legelöl az aktuális angol gólkirály, van Persie helye biztosnak tűnik, de, ha épp szar formában van, bejön helyette az aktuális német gólkirály, Huntelaar. Egy sorral mögöttük játszik Sneijder, mellette a két szélen pedig Robben és Afellay támadhat és akkor van der Vaartról még nem beszéltünk. Anélkül, hogy az egész keretet felsorolnánk, egyértelműnek tűnik, hogy a hollandok ereje a támadófocijukban, annak sokszínűségében, variációs lehetőségeik számában rejlik. Robben oldalán, azaz a jobbszélen esetleg lehet baj, főleg, ha van der Wiel is segíti a támadásokat, hiszen Ronaldo nem a védőmunkájáról híres, így Coentraonak okozhatnak meleg perceket. 
Ez a veszély azonban csak elméletben létezik, a nagy tizenegyesölő Robbennek valószínűleg már a sima kapuralövéseknél is remeg keze-lába, annyira nincs önbizalma, viszont egy hegyi kecske önfejűségével lő el minden labdát, amit kap, ahelyett, hogy szépen, alibipasszokkal lehozná a meccseit; a csapata legalábbis jobban járna. Tőle tehát nem feltétlenül kell tartani, a másik oldalon pedig Afellay játszott idén kőkemény hét meccset, ennél még Rudolf Gergő is többet tud felmutatni.
És akkor jöjjön a portugál támadóalakzat, ami lényegében a portugál foci kvintesszenciája. A csapatrész bemutatását érdemes lenne Ronaldo szerepével kezdeni, ő amúgy is megkerülhetetlen ebben a témában. Az utóbbi években és főleg idén rengetegszer került elő a vita, hogy akkor most Ronaldo vagy Messi a világ legjobb játékosa? Ennek eldöntésére a létező legképtelenebb statisztikákat is előszedte már boldog-boldogtalan, de a választ sajnos ebben a posztban sem fogjátok megtalálni. Amíg viszont Messi csak tévén nézheti majd az Eb meccseit, Ronaldo nagyon is ott lesz, így az már kijelenthető, hogy a torna legjobb, legértékesebb, legveszélyesebb, leggólerősebb, leglegleg játékosa biztosan ő.
A bal szélről indulva köt csomót a védők lábára, hogy aztán a pálya közepe felé húzódva lője aktuális gólját; ha formában van, szinte megállíthatatlan, ha meg nincs formában, akkor csak szimplán veszélyes. Mögötte hű csatlósa, Real-beli csapattársa, Coentrao játszik, a csapat bal oldala tehát igen erős, összeszokott egység, a támadások zöme itt megy majd keresztül. A másik szélen Nani és Pereira támadhat, az ő összeszokottságuk már nem annyira egyértelmű, bár a válogatottban rendszeresen együtt játszanak. Nani előkészítésben egészen elképesztő, amire szükség is lesz, mert kimondottan támadó középpályása nem nagyon van a csapatnak. Jól írja Michael Cox: a leggyakrabban 4-3-3-ban felálló csapat középpályáján Veloso, Moutinho és Meireles számítanak kezdőnek, akik leginkább a labdaszerzésben, védekezésben jeleskednek, a kreatív játékot viszont inkább meghagyják Ronaldonak és Naninak. A pálya közepére még be lehet hozni Hugo Vianát, vagy Ruben Michaelt, de ők ketten inkább cserének számítanak.
Legelöl minden valószínűség szerint Postiga lesz a kezdő, aki a Zaragozával épphogy nem esett ki idén a spanyol első osztályból és nyolc gólja sem nevezhető kiemelkedőnek. Az ő cseréje lehet Hugo Almeida, aki valamivel tán jobb szezont futott, igaz, azt a török bajnokságban tette, ami azért nem hasonlítható a Primera Divisiónhoz. A portói Varela és a benfiquista Nélson Oliviera inkább kiegészítő emberek lehetnek.
Azért ha a hollandoknál a variációs lehetőségeket említettük meg erősségként, akkor minden nagyképűség nélkül állíthatjuk, hogy a portugálok legalább ilyen jól állnak e tekintetben, plusz náluk játszik még Az Igazi Ronaldo, szóval itt azt hiszem, véget is vethetünk a találgatásoknak, a hollandok és szurkolóik újabb kudarccal lesznek gazdagabbak.
Érdemes lenne amúgy ez utóbbira is kitérni kicsit, ugyanis fel nem tudom fogni ép ésszel, hogy ki szurkolhat egy olyan szerencsétlen válogatottnak, mint a holland? Három vesztes Vb-döntő után minden csapat elgondolkozna, hogy érdemes-e ezzel tovább kínlódni, érdemes-e az országot, a szurkolókat leégetni, ezért saját országukon kívül valószínűleg senki sem szorít értük, bár már Hollandiában is egyre többen szurkolnak inkább a török és a marokkói válogatottnak, ha értitek, mire gondolok. Ennek fényében abszolút nem meglepő, hogy a könnyűdrogok legálisak az országban és, hogy minden sarkon van egy sörfőzde, hiszen ki tudná józanul elviselni az állandó második helyet, a folytonos csalódásokat?
A lényeg tehát, hogy lehetnek bármilyen erősek a hollandok, hozhatnak bármilyen statisztikát, ami az ő esélyességüket bizonyítja, a portugálok őket bárhol, bármikor...(ízlés szerint fejezzétek be a mondatot)
